"Gyereket lopok"

Jake:

 - Jake! Gyereket akarok! Most - rontott be Alex az ajtón. Ugye milyen meglepő? Nah, tekerjünk vissza egy kicsit. Kezdjük ott, hogy szokás szerint felkeltem, utána békésen megnéztem a kedvenc filmem A lopott idő, rohadt jó film, én imádom, érdemes megnézni. Végül meg edzettem egy kicsit. Elhihetitek, rohadtul csodálkoztam azon, hogy Alex még nem keresett meg. Bevallom hiányzott az, hogy állandóan kikészít. Hogy miért? Azt én sem tudom, talán azért , mert szeretem és hozzászoktam. De, ami legfurcsább, az Árész bungaló nagyon, nagyon csöndes volt.

 - Hé, Abby - szólítottam le Szivárványlányt.

 - Igen?

 - Nem tudod, hogy mi van az Árészosokkal? - biccentettem a bungalójuk felé.

 - Ma délután felelsz vagy merszeznek. Az egyik srác éppen most smárolt le egy másikat.

 - Erre nem voltam kíváncsi. És hol vannak? - kérdeztem.

 - A tóparton.

 - Értem, köszi - mondtam neki mosolyogva és visszaindultam a bungalóm felé.

 - Ugye tudod, hogy ha Alex kerül sorra, akkor nem maradsz ki semmiből?

 - Tudom, ezért megyek vissza - nevettem fel kínosan.

 - Elbújsz? - kérdezte kuncogva.

 - Pontosan.

 - Sok sikert - kiáltotta még felém, aztán tovább indult. Beléptem a szobába, ledőltem az ágyamra és elővettem a telefonom.

 - Hahh. Három, kettő, egy.

 - Jake! Gyereket akarok. Most - rontott be Alex az ajtón.

 - Lopjak egyet? - kérdeztem mosolyogva.

 - Mi?! Miért nem akadtál ki? Ki volt a besúgó? - szűkítette össze a szemeit.

 - Abby mondta, mert kérdeztem, hogy mit csináltok - ültem fel az ágyból.

 - A kis áruló.

 - Mondom, hogy ... áhh, neked ilyenkor hiába magyarázok - tettem a kezemet a homlokomra.

 - Mindegy én megcsináltam - jelentette ki büszkén és kiviharzott az ajtómon.

 - Oké. Azt hiszem, hogy most már nyugodtan ...

 - Basszus, basszus, basszus - rontottak be az ajtómon Zorall, Hektor és ... és az egész Árész pereputty.

 - Alex gyere már! - szólt oda neki Zorall.

 - Nem, én vállalom a felelősséget. Ellenben veletek.

 - Inkább a szüzességedet vállald - vágta oda neki , majd beráncigálta.

 - Hé! Eressz el!

 - Ne ráncigáld a barátnőm, Zorall - szólaltam meg komolyan.

 - Bocs, de máshogy nem tudtam volna behozni.

 - És miért is vagytok itt? - kérdeztem szemöldökömet felhúzva.

 - Kheirón elől bújtunk el ide - válaszolta Hektor.

 - Csak ti, én nem - javította őket ki Alex.

 - Tökmindegy, már te is itt vagy - legyintett egyet Hektor.

 - Hirtelen milyen nagy lett a szád - villantotta rá a szemeit Alex.

 - Öhm ... nem mondtam semmit - törődött bele morcosan és egyben rémülten.

 - Olyan vagy, mint apád - öleltem meg büszkén barátnőmet.

 - Hát még szép.

 - Visszatérve, miért bújtatok el Kheirón elől? - néztem rájuk felváltva.

 - Mert nyomoznunk kellett volna Austin meg a Nemeszisz kölyök után, hogy biztosak legyünk benne, hogy átálltak - magyarázta Alex.

 - De nem tettétek - értettem meg a helyzetet.

 - Kissé kiment  a fejünkből, és ha Kheirón megtudja, hogy szórakoztunk kutatás helyett... - kezdett bele Zorall , de már nem tudta befejezni.

 - Akkor borzasztóan csalódott lesz és két hétig ti takarítjátok az egész tábort - folytatta a kentaur a hátunk mögött.

 - Kheirón. Mi ...

 - Ne folytasd Hektor, nem érdekel. Eleget halottam, most pedig kifelé mindenki és ajánlom, hogy pihenjétek ki magatokat, mivel holnap már kezdhettek is neki a munkának.

 - Idióták. Sosem hallgatnak rám - motyogta az orra alá Alex, én pedig gyengéden visszahúztam.

 - Hé, csak, hogy tudd. Amikor majd hivatalosan is kijelented, hogy gyereket akarsz, boldogan mondok neked oké-t.

 - Ne reménykedj Jake. Nem akarok gyereket - jelentette ki, majd megcsókolt, - De attól még szeretlek - tette hozzá, és kijelentését újabb csók követte.

 - Ha a véleményed nem is változik, a szerencséd még igen. Történhetnek balesetek.

 - Álmodozzál még, édesem - mondta elszántan, végül kisétált az ajtón.