Új társak

Alex:

- Hogy mi?! Annabeth és Irma nem jön a küldetésre?

- Iza - javított ki Kheiron.

- Részletkérdés - legyintettem.

- Annabeth nem akarta Izabellát egyből a mélyvízbe dobni.

- Jó, értem. Ez még nem is baj, hogy ő nem jön. De Annabeth miért marad itt? - csattantam fel idegesen.

- Azért, mert ő gondoskodik Izáról. Ráadásul a szülei azt se tudják, hogy hol van, és mi van vele.

- És mégis akkor kiket vigyek magammal? - húztam fel egyik szemöldököm.

- Már szóltam Abbynek és Deenek - szólt kissé feszengve.

- Dee? - kérdeztem flegmán.

- Igen.

- Mármint a Demeter lány? - dühömet visszafojtva kérdeztem rá.

- Persze, ki más lenne?

- Hm. Nagyszerű - mosolyodtam el gonoszul.

- Ezt a mosolyt nagyon jól ismerem. De kérlek téged, hogy ne öld meg, akármennyire is utálod - oktatott ki.

- Nyugalom Kheiron. Megölni nem terveztem - „nyugtattam” meg.

- Ettől a kijelentésedtől miért nem nyugodtam meg?!

- Nem tudom - vágtam rá úgy, mint egy kisangyal.

- Áh, itt is vannak - nézett az érkezők felé.

- Jó reggelt! Vagy inkább hajnalt - mondta álmosan Dee.

- Miért kell ilyen korán indulnunk? - kérdezte Abby, félig csukott szemmel.

- Fogalmam sincs, de... - kezdte Dee, de közbevágtam.

- Ha nem tetszik, akkor mehetsz vissza a búzamezőkre gyapotot szedni. Zabpehely zabáló.

- Én legalább egészséges kajákat eszem. Csak egy marha eszik húst hússal - „oltott” vissza.

- Szerintem meg egy madár eszik állandóan magokat - csattantam fel.

- Inkább legyek madár, mint víziló - mosolygott elégedetten.

- Víziló? Na, mindjárt olyat kapsz, hogy még az őseid is beleszédülnek! - öntött el a düh.

- Alex, Dee! Azonnal álljatok le - szólt közbe Kheiron.

- Mi ez a hangzavar? Befejeznétek? - jött egy hang a hátunk mögül.

- Fogd be! - szóltunk egyszerre. Hatalmas nagy csönd terült a táborra. Én és Dee alig kaptunk levegőt a meglepettségtől. Mivel akit leordítottunk az Mr. D volt.

- Hogy mit mondtatok? - szólalt meg elfojtott hangon Mr. D.

- Sajnáljuk uram mi csak... - kezdtem a magyarázkodást, de leintett.

- Nem érdekelnek a kifogások. Ha még egyszer ilyet merészeltek mondani nekem, akkor madárrá és szarvasmarhává változtatlak titeket. Remélem, mindenki érti, hogy ki milyen állat lesz - nézett ránk, szemében lobogó tűzzel.

- I-Igen uram - válaszoltuk kórusban.

- Helyes. Most pedig, IRÁNY A DOLGOTOKRA! - kiáltotta, majd visszament a Nagy Házba.

- Ezt jól megcsináltad - vágta a fejemhez a gyapotszedő.

- Persze, fogd rám. Hisz te egyáltalán nem vagy hibás - rázta a fejét Dee.

- ELÉG! - kiáltotta el magát Abby.

- Ezért még számolunk. Most induljunk végre - jelentettem ki, majd Kheironra néztem, aki a fejét csóválva tekintett vissza rám.

- Ja és egyébként én vízilóként is cuki lennék - nyújtottam ki a nyelvemet Dee-re.