2015. szeptember 25., péntek

Achilles



Ma éjjel is arra keltem, hogy rohadtul kívánom a dinnyét. Ez minden terhes nőnél így van? Szörnyű.  Mégis miért pont a dinnyét? És mégis honnan szerezzek az éjszaka kellős közepén? Hmm. Nincsen kedvem felkelni az ágyból. Megkérhetném Rayt, hogy állítson nekem össze egy gyümölcskosarat, amiben remélhetőleg lesz az a bizonyos kívánatos gyümölcs. Ray azóta itt alszik velem és vigyáz rám, mióta kiderült, hogy várandós vagyok. Nem is tudom mi lenne velem nélküle. Ő az én szerencse sütim. Szelíden néztem végig rajta és szomorúan vettem tudomásul, hogy most fel kell őt keltenem. Finoman átöleltem és apró csókokat nyomtam az arcára, miközben a nevét suttogtam.
- Ray!
- Hmm… - kaptam meg a nyűgös választ.
- Ray, édesem! Ébredj, kérlek.
- Mi a baj? – pattantak ki a szemei.
- Mennyire szeretsz? – mosolyodtam el ártatlanul.
- Imádlak! – húzott le magához egy csókra. – Mit szeretnél?
- Gyümölcssalit, de úgy, hogy legyen benne jó sok dinnye.
- Dinnye? – húzta fel a szemöldökét, mire én hevesen bólogattam és egy mély sóhaj után felállt az ágyból. – Meglátom mit tehetek.
- Mondtam már, hogy te vagy a legédesebb pasi a világon?
- Még nem, de ezt hangoztathatnád minden nap – kacsintott rám, mire én felnevettem és utána dobtam a párnát.

Nem is tudom hány perc telhetett el, mire visszaért egy púpozottan megrakott tállal. És, oh igen! Szerzett dinnyét is. Ray szerelmem, te nem csak félisten vagy! Jobbnak láttam ezt nem hangosan kimondani, mielőtt túlságosan elszállna magától.
- Remélem a kedvedben jártam – tette le elém a gyümölcskertet.
- Nagyon is.
- Etethetlek? – nézett mélyen a szemembe vággyal töltve.
- Megengedem – vigyorogtam az arcába.
- Ha! Milyen kis komisz lettél most, hogy a gyermekünket hordod a szíved alatt.
- Tőled tanultam a komiszságot. Ennek semmi köze a terhességhez.
- Azt hiszem halálosan beléd szerettem. Annyira szerencsés vagyok – csókolt meg lágyan. – Kívánlak – suttogta a nyakamba.
- Még szexelhetünk bébi.
- Hmm – dorombolt a mellem közé. – Ez nagyon tetszik. Szinte ragyogsz.
- Örülök, hogy örömet tudok neked szerezni.
- Te mindig bébi. Mindig – puszilta meg a hasam. – Van egy ötletem.
- Imádom az ötleteid.
- Én is – vigyorodott el titokzatosan, majd felvett egy maréknyi gyümölcsöt.
- Mit csinálsz?
- Kielégítem mindkét vágyad. Feküdj le – utasított én pedig engedelmeskedtem. A gyümölcsöket szépen sorjában elhelyezte a hasamon, majd alulról felfelé haladva felvett egyet a szájával és egy csókkal az én számba juttatta. A dinnye ízétől felnyögtem. Annyira édes volt, mint a méz. Ray pedig egyszerűen lenyűgöző. Még a lélegzetem is elállt tőle.
- Annyira… csodálatos… vagy – adta sorjában a csókokat.
- Ray – sóhajtottam és átadtam magamat az érzésnek.

Ray:

Hát, hol is kezdjem az estém csodálatos volt. Abby pedig egy istennő. Igen azt hiszem ezzel mindent elmondtam. Bele sem merek gondolni, hogy mi lenne velem nélküle. Egyszerűen olyan nem történhet meg, hogy elveszítem. De hiszen mázlista vagyok nem igaz? Mi baj történhetne? Itt vagyok vele, vigyázok rá, gondoskodom róla. Reményeim szerint nem eshet semmi baja. A háború alatt is biztonságban lesz. Nem veszíthetem el, még nem. Végignéztem békésen alvó testén és elképzeltem, ahogy már nem lélegzik, a szája már lila a sok vérveszteségtől, a teste pedig hűvös, mint a hó. Bele sem merek gondolni,hogy … Na ebből elég Ray! Ne képzelődj ilyenekkel. Csak a mostra gondolj, és ne gondolkodj a jövőn. Semmi jó nem származik abból, ha negatív gondolatokkal tömöd a fejed! Balszerencsét okoz. Szóval, most hogy ezt megbeszéltem magammal, kimegyek szívok egy kis friss levegőt. Megpusziltam az én kis szivárványom fejét és felkászálódtam az ágyból, majd felhúztam a bokszerem és kiléptem az ajtón. A hajnal most kissé hűvösebb volt a szokásosnál. Kissé megborzongtam a lágy, hűs szellőtől. Becsukott szemmel néztem fel az égre és élveztem a tábor csendét. Még mindenki alszik.
- Máú – szólalt meg egy váratlan vendég. Ennyit a „mindenki alszik” – ról.
- Mit keresel itt Achilles? Megmondtam, hogy menj innen mielőtt Will berak a gyűjteményébe és te is a szexrabszolgája leszel.
- Máááúúú – kaptam meg a lekezelő választ. Az istenekre! Egy macskával társalgok, akivel ismerjük egymást vagy három napja és még nevet is adtam neki. Még a végén olyan leszek, mint Will. Nem akarok olyan lenni.
- Na sicc innen – intettem neki, de ő egy tapottat sem mozdult, csak nézett rám a gyönyörű zöld szemeivel és  egy kissé értetlenül oldalra döntötte a fejét. – Haa…Itt nem maradhatsz.
- Te meg kivel beszélgetsz? – jött egy hang a hátam mögül. Mire én azonnal megfordultam.
- Achillessel – feleltem Abbynek aki a szemét dörzsölve állt az ajtófélfának támaszkodva az én pólómban. Hmm…
- És ő kicsoda?
- Hát ez a szürke, zöld szemű macska – fordultam vissza, hogy rámutassak a cicára, de már csak hűlt helyét leltem. Hát ez furcsa.
- Én itt nem látok cicát szerelmem – értetlenkedett szivárványom.  
- Ezek szerint elment.
- Biztos szép lehetett, kár, hogy nem láttam.
- Igen, kár – meredtem a sötétbe.
- Valami gond van?
- Nem, semmi – mosolyodtam el. – Gyere, menjünk vissza – léptem mellé, majd átkarolva bevezettem a szobába. Az ágyban fekve, Abbyt átölelve azon gondolkoztam, hogy vajon hova tűnhetett az a különleges macska. Mintha figyelmeztetni akart volna valamire. Rossz előérzetem van. Nagyon rossz.

2 megjegyzés:

  1. Wáááááóó wááááá wááááá wááááá wááááá wááááá wááááá wááááá dejó wááááá dejó wááááá wááááá wááááá dejó wááááá nagyon hiper szupcsi wááááá wááááá wááááá wááááá wááááá wááááá wááááá wááááá wááááá wááááá ne legyen bajuk );(

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen c: Igyekeztem,hogy jó legyen és valamennyire izgalmas is a rész :D Így jött a titokzatos macska. És hááát khmmm izé *spoiler,spoiler,spoiler veszély* ezért nem mondok semmit xDDDD ❤❤ Köszi hogy írtál ❤ Puszii

      Törlés