Ennyit arról,
hogy minden könnyedén fog menni. Nagyon jó volt, értékelem az ötletgazda
humorát. Majd szóljon az, akinek három nap erdőtúra után egy gyors gyomorszájon
ért ütés, és perceken keresztül tartó hajtépéssel való kísértést követő vaskos
fához kikötés tetszik. De most halál komolyan… Ez az Arion, minden követőjét
így köszöntötte, vagy csak velem ily’ módon kedves. De végül is, kit érdekel.
Azért vállaltam el ezt a kémkedősdit, mert végig gondolva a dolgokat, az
elkövetkezendő napok, vagy hetek legizgalmasabb pillanata egy-egy szerelmi
románc… azaz csak a szokásos. De azért remélem nem unatkoznak ők sem nagyon. Jó
lenne arra visszamenni, hogy vérben úszó… Jó ég, de beteg fantáziám van.
Jelen
pillanatban a fejemet fájlalom, és próbálom felfogni a környezetemet. Kicsit
nagyot koppant a fejem, mikor nekilöktek a fának. A kezem valami érdes anyaggal
van szorosan megkötve. Próbálom mozgatni a kezemet. Ha sikerül kiakasztanom a
csuklómat, le tudnám fejteni a kötelet és ki tudnám szabadítani a kezem. Közben
azért hallgatom a többieket is körülöttem. Néhányuknak volt némi akcentusa. Az
oroszt és a németet felismertem, de volt más is. Kicsit talán latinos, vagy nem
is tudom, viszont mind tisztán és érthetően beszélt.
Ketten
közelednek még. Kicsit sietősen, de sétálva, nem futva. Talán Arion és az
egyik, aki „behatolót” kiáltott. Ha jól emlékszem a fejtágításra, nincsenek
sokan, így nem lepne meg, ha igazam lenne… Nagyjából, mint minden nyomorult
alkalommal.
- Te meg mit
keresel itt és ki vagy te? – szólt hozzám kicsit agresszívan az érezhetően
dominánsabb figura a környezetemben. Igen, ez biztosan az az Arion, akit
említettek. Felemeltem a fejemet és ráemeltem a legszúrósabb tekintetemet. Nem
mondom, hogy nem helyes, mert tulajdonképpen az. Kemény a tekintete, de
látszik, hogy van egy erős gyengéje, szinte világít a szemében… Csak rá kéne
jönni, hogy mi az.
- Az első válaszom az lenne, hogy semmi közöd
hozzá – néztem mereven a szemébe. - De most okkal vagyok itt – nem is eggyel.
- Mégpedig? - húzta fel szemöldökét kérdőn, de
még mindig az arcomat kémlelve, reakciót remélve… feltéve, ha az a célja, hogy
félelmet ébresszen bennem. Ha igen, esélytelen. Egy ijesztő tekintettől még nem
fogok megriadni. Az túl egyszerű lenne.
- Át akarok állni, seggarc – szinte köptem a
szavakat. Nem tetszik a srác. Olyas fajtának látszik, ki azonnal megsértődik,
vagy ugrik, ha beszólnak neki. Gyengeség, amelyet senkitől nem tűrök, még ellenségtől
sem.
- Mit ne mondjak, ez felettébb nőies volt -
lepődött meg egy kicsit. Úgy fest, a fapofa nem tartozik az erősségei közé. Meg
sem lep. - De visszatérve a lényegre, miért akarnál átállni? – Állna át a halál…
Nincs az a pénz, hogy emellett „küzdjek” mint a többi pihent agyú.
- Legyen annyi elég, hogy azért, amiért a
többi is - böktem állával a köröttünk állókra. Nem tudom, hogy én csináltam-e
valamit, vagy szimplán ez a normális Arion közvetlen közelében, de szinte
tapintható a feszültség a levegőben… Tetszik.
- Tetszik a válasz – ez hülye. - Viszont, hogy
jutottál be ide? – kérdezte. - Tudod mit? Amíg válaszolsz, addig oldozzátok el!
– intett az egyik mögöttem állóra, de mire az nekiállhatott volna a
feladatának, hangosan roppant a csuklóm. Sikerült kiakasztanom, és így már le
tudom venni a kezemről a kötelet, vagy tudja halál, mi ez.
- Ez mi volt? –
nézett rám Arion.
- A csuklóm –
feleltem egyszerűen és elővettem a kezeimet az ölembe. Egy darabig döbbenten
figyelte, míg a kezemet piszkálom. Ez sosem ropogtatta még az ujjait?!
- Te nem vagy
komplett.
- Ezt úgy
mondtad, mintha úgy néznék ki, de megnyugtatom pici lelked, sosem voltam
normális – és sosem leszek az. – De a kérdésedre visszatérve, hogy vajon hogy
is jutottam el idáig… Megmondom neked halál őszintén,… - hatás szünet. –
Halovány hupilila fingom sincs róla – mondtam kicsit nevetésben megtört
hangon. – és ezzel nem is hazudtam nagyot…
- Ez mind szép és jó, de hogy a bánatba jussak el oda?! – kérdeztem kicsit ingerülten. Az egy dolog, hogy kémkedek, de kérdés, hogy hol? Eddig azt sem tudtam, hogy van valami másik tábor illetve, hogy az ez ellen van, és az itteni összes elme roggyant gyűjtőhelyének lett keresztelve egyeseknél.
- Nem lesz vele gond. Ace tud egy módot az odajutásra. Igazam van? – szólalt meg a kentaur, mire mindenki a colosra pillantott. A srác kissé zavartan nézett ránk vissza. – Kaptál valamit Apollontól, ha jól tudom – néhány másodpercig habozott, majd mikor felfogta, hogy miről is beszélünk, kicsit kikerekedtek a szemei a felismeréstől és a mellkasára kapott. - Ja, igen… de még nem használtam, illetve… - magyarázott, de Alex kicsit ingerülten félbeszakította. - Senkit sem érdekel, hogy használtad-e, vagy sem! Tudod, hogy hogy működik, vagy sem?! – csattant fel.
***
- Ez mind szép és jó, de hogy a bánatba jussak el oda?! – kérdeztem kicsit ingerülten. Az egy dolog, hogy kémkedek, de kérdés, hogy hol? Eddig azt sem tudtam, hogy van valami másik tábor illetve, hogy az ez ellen van, és az itteni összes elme roggyant gyűjtőhelyének lett keresztelve egyeseknél.
- Nem lesz vele gond. Ace tud egy módot az odajutásra. Igazam van? – szólalt meg a kentaur, mire mindenki a colosra pillantott. A srác kissé zavartan nézett ránk vissza. – Kaptál valamit Apollontól, ha jól tudom – néhány másodpercig habozott, majd mikor felfogta, hogy miről is beszélünk, kicsit kikerekedtek a szemei a felismeréstől és a mellkasára kapott. - Ja, igen… de még nem használtam, illetve… - magyarázott, de Alex kicsit ingerülten félbeszakította. - Senkit sem érdekel, hogy használtad-e, vagy sem! Tudod, hogy hogy működik, vagy sem?! – csattant fel.
- Egyáltalán mi az? És miért nem említetted,
hogy kaptál valamit tőle – morgott Riley.
- Irigykedsz? – nézett rá vissza pimasz vigyorral az arcán, és kihúzott egy
medált a pólója alól.
- Persze, majd pont rád fogok irigykedni… -
folytatta Riley, de a megállt a mondatában, mikor a kentaur dobbantott egy nagyot.
Erre mindenki elcsendesedett egy másodpercre, majd onnan folytatták, ahol
abbahagyták. Mi sem meglepőbb. A veszekedés, vitatkozás lassan elért egy olyan
szintet, ahol már engem is kezdett idegesíteni, ami nagy szó. Viszont ahelyett,
hogy beszálltam volna a szócsatába követve a többiek példáját, fogtam magam, és
a velem mit sem törődő bandát faképnél hagytam. Talán már csak azt vették
észre, hogy a huzat becsapta mögöttem az ajtót. A tópartot vettem célba. Még van
pár percem, míg élvezhetem a csendet magam körül, utána pedig leváltjuk az őrséget Willel. Valószínűleg semmi sem fog történni az este hátralévő részében…
legalábbis nem velem.
Már kezdtem élvezni a csendet, mikor lépteket zajára lettem figyelmes a fűben.
Ezzel úgy nem is lett volna gond, mert talán csak erre van dolga a srácnak, de
az volt oly rendes, és összetörte bennem a reményt e felől. Remek.
- Kapd össze magad, mi jövünk – hallottam
meg Will hangját. Szinte tapintani lehet a levegőben a felőle áradó kedvetlen
hangulatát, de meg tudom érteni. Ugyan melyik elme roggyantnak lenne kedve egész
éjjen át gyalogolni a tábor területén, hulla fáradtan.
- Tudod, eszméletlen nagy mázlid volt azzal,
hogy nem vettél részt az előző kis beszélgetésen – álltam fel
-Miért? Megint volt? – kérdezte unottan.
Látszólag nem ez az ami nagyon csigázza a fantáziáját.
- Sajnos, viszont ezúttal csak a vezetőknek,
de mivel Ryan is ott volt, ezért Riley is ment, meg ugye Ace az előző alatt
bealudt a sarokban, ő is részt vett rajta, aztán kiderült, hogy amúgy szükség
van rá, mert ő tud valamit, hogy eljuthassak a másik táborba – hadartam. Pár
másodpercig még csendben állt és nézett, valószínűleg próbálta felfogni amit
mondtam, aztán oldalra billentette kicsit a fejét, jelezvén, hogy egy árva szót
sem értett meg abból, amit mondtam. Nem lep meg, mert már arra sem emlékszem,
hogy miről is beszéltem – Igen, én is fáradt vagyok, menjünk.
***
- Szóval… - foglalt helyet a sátrában Arion, és várta, hogy figyeljek. – Hallgatlak, hogy jutottál el idáig? – tette fel a kérdését ismét. – Egyáltalán mióta vagy a táborban? Nem emlékszem rád.
- Már mondtam,
hogy fingom sincs, és alig egy két hónapja érkeztem – morogtam vissza .–
Mellesleg Skye vagyok.
- Akkor… Skye…
Miért döntöttél úgy, hogy át állsz hozzánk? Meséltek rólam és rájöttél, hogy
többre viszed itt, mint ott? – Hányingerem van.
- Mondhatnám
akár ezt is, de nem. Tulajdonképpen alig két napja tudok a létezésedről -
mondtam lenéző hangsúllyal – Amúgy… - hatásszünet . – Valójában kémnek
küldtek – jelentettem ki magabiztos mosollyal az arcomon.
Kövi?
VálaszTörlésSzia! :) Pepiin van a sor írás ügyileg remélhetőleg hamarosan megtudja írni.
TörlésKövetkező?
VálaszTörlésSajnáljuk ezt a sok késést. .( De eléggé el vagyunk havazva próbálunk igyekezni :))
TörlésKövetkező?
VálaszTörlés