2015. április 19., vasárnap

Te és én a világ ellen

Will

A reggel? Mindig is utáltam, tudjátok felkelni, aztán meg még csinálni is valamit, áhh, értelme nincs az egésznek. Persze azért az ember mégis felkel, mert nem akar semmiről sem lemaradni. Én egész eddigi életemben így éltem. Minél kevesebbet aludtam, hogy aztán még több dologban vehessek részt, az alvás a gyengéknek való. – Vallottam évekkel ezelőtt, aztán hol állok most? Még csak fel
sem akarok kelni, hülyeség. Természetesen nyugtod azért nincs, így hiába nem akarok kimászni az ágyból, végül mégis meg kell tennem. Szóval ma reggel mire keltem? Macskanyávogásra. Megint. Aztán észbe kaptam, fogtam a papucsomat, meg a macskakajás dobozt – meg a saját cigis dobozom – és elindultam a bungaló előtere felé. Éppen az egyik kis fehér dörgölőzött a lábamhoz, amikor megjelentek a többiek is, és kiszórtam a táljukba a löncsös macskáknak gyártott húst. Sokkal egyszerűbb lett volna őket, mondjuk bármiféle maradékkal etetni, de kóbor macskák ide vagy oda, ők aztán nem voltak hajlandóak bármit megenni. Meggyőződésünk volt Keenával, hogy ezeket gazdag emberek dobják ki a hegy lábánál, akik már megunták a macskát, de addig azért kaviárral etették. Hatalmasat sóhajtottam, és leültem a bejárati ajtó elé, remélhetőleg útban mindenkinek, és rágyújtottam egy szál cigarettára. Köröket formáltam a kifelé áramló füstből, amit végül az egyik testvérem, Quinn hessegetett arrébb, és ült le valahová a közelembe. A macskáim lassan eltűntek a kajás tál körül és elkóboroltak valamerre. A sok közül egy tarka ugrott bele az ölembe, aztán lassan a többiek is felkeltek, és kisétáltak a teraszra, hogy szívjanak egy kis friss levegőt. Igen, kétértelműen, mert igen, elég sokan dohányzunk. Néhányan persze megjegyezték, hogy nekem már megint savanyú a képem. Én pedig megjegyeztem, hogy leszállhatnának rólam. Amúgy is, erről most Alex tehet. Tudom, két hete volt, tudom, azóta volt jó kedvem is, csak aztán megint észrevettem a szőkeség álmos pofiját, azóta meg az lebeg a szemem előtt…

*

- A japán csajszi azt mondta, hogy jöjjek ide. Nem akartam, aztán rájöttem, hogy itt hamarabb találok ágyat, úgyhogy ha most megbocsájtasz – tessékelt arrébb az útból, érdeklődően pillantottam, a nálam másfél fejjel alacsonyabb szőke fiúra. Vajon milyen érzés magadhoz ölelni őt? Várjunk, hova is botorkál éppen ez a srác. – Ez a te ágyad, ugye? – mutat rá az egyik emeletes ágy alsó részére. Három macska alszik, cseszett nagy rajta a rendetlenség, fényképek a falra ragasztva, a gépem is ott van valahol ledobva. Bólintottam, és közelebb léptem hozzá. Kíváncsian pillantott rám, aztán végül meg sem várva a válaszom, bedőlt az ágyamba. Két macska azonnal lerohant az ágyról, ahogy meghallották Lauri tompa puffanását az ágyon, az ott maradt fekete, pedig inkább úgy döntött, hogy odafészkeli magát a fiúhoz, akinek egy fél perc sem kellett, már hangosan szuszogott. Utána napokig kókusz és tél illata volt az ágyamnak.

*

- Nézd, Will! – vigyorodott el Marcus, ahogy meglátta a felénk közeledő hatalmas sárga fekete dögöt. Az összes izmom megfeszült, ugrásra készen álltam. – Itt a barátod. – A cucc egyre inkább közelített, így felpattantam, és a lehető leghangosabb puffanással basztam be magam után az ajtót. Abból az a kibaszott dongó sem eszik, hogy ide bejöjjön, de nem ám.
- Az ablak is nyitva van – szólalt fel Keena, amikor észrevette, hogy ki csapta be ilyen erővel az ajtót. Az ablak felé pillantottam, és a lehető leggyorsabban szlalomoztam át az ágyak között, hogy be tudjam csukni. Az ajtóhoz visszaérve elégedetten dörzsöltem össze a kezem, hogy ő kint, én pedig bent. Ez a jó kedv egészen addig tartott, amíg meg nem láttam az egyik macskát a dongó felé közelíteni. Csak ne akarjon vele játszani, kérlek ne! A macska ugrott egyet, a lény felé közelített. Nagy levegőt vettem és lenyomtam a kilincset.
- Ne, mert meg fogsz halni! – szóltam rá a macskára, miközben a hónom alá csaptam a macskát, és visszarohantam vele a védett területre. Egyedül a cigis dobozom hagytam kint. A dög meg rászállt. – Ehm, a tiétek lehet – motyogtam, és inkább bevágtam magam az ágyamba. Nem hiszem, hogy ez ma az én napom lesz. Nagyon nem.

Délután? Kész unalom az egész. Nincs éppen semmi dolgunk. Lényegtelen, hogy a védőfal gyenge, a félvérek nincsenek biztonságban, az egyik Démétéres csajt meggyilkolták, és igazából valami miatt remeg a föld, valaki meg hörög. Várjunk csak, mi van? A szexuális életem felpezsdülésének éppen itt volt vége, az unalom már nem baszott meg, és vigyorogva nyúltam az ágyam alá, a Darling nevű doboz felé, aztán halál nyugodtan kisétáltam a bungaló elé. A Skye által sárkánynak elnevezett hidra felé fordítottam a fejem. Felpattintottam a doboz tetejét, és halkan hümmögve böngésztem át a ládikám maradék tartalmát. Még egy évekkel ezelőtti incidens miatt Kheirón elvette tőlem a bombáimat. Én meg voltam olyan makacs már akkor is, hogy ne adjam oda neki mindet. Nem maradt sok, csak néhány időzítős, gázbombák, és messziről aktiválhatóak. Talán volt még egy ütközésre aktiválódó. Szerencsére ez csak az után volt képes robbanni, hogy lenyomtad a gombot. Szerintem az időzítős most tökéletes lesz, mindig is jó érzékem volt az időzítéshez, főleg ha ilyesmi dolgokról volt szó.
A többiek összegyűjtötték a harci felszerelést, többen előhívták a fegyverüket, Alex is a kardjával ácsorgott ott, de valójában ötlete sem volt, hogy mit kezdjenek a hidrával. A következő pillanatban megint üvöltött egyet, játszi könnyedséggel hajítottam el a bombát, ami a lény szájában landolt. Ha mázlim van le is nyeli, és a gyomrában fog robbanni. Vártam, hogy leteljen az a néhány másodperc, majd egy fülsiketítő hang törte meg a csendet. A hidra egyik feje lerobbant, az meg inkább úgy döntött, hogy lelép. Elcsesztem. Basszus…
- Melyik robbantott?! – hallottam meg Alex hangját, a tömeg moraján keresztül is. Inkább becsuktam a ládát, és gyorsan bevittem vissza az ágyam alá. – Melyik is lehetett volna. – Továbbra is elég hangosan beszélt ahhoz, hogy bent is hallani lehessen. Jobbnak láttam, ha gyorsan túlesek rajta, így mosolyt húztam az arcomra, és kisétáltam a bungaló elé, ahol már egy mérges Alex csörtetett felém.
- Te úgy egyébként… Mi a faszt képzelsz?  - kezdte nyugodtan, aztán kaptam a képembe az üvöltést. Egy gúnyos vigyorra futotta tőlem, és úgy válaszoltam neki.
- Hát tudod, gondoltam szétrobbantom belülről, arról meg már igazán nem én tehetek, hogy ez a cucc nem tud elég gyorsan nyelni – húztam fel az egyik szemöldököm. Hitetlenkedve forgatta meg a szemeit, és elviharzott, hogy megkeresse… Igazából fingom sincs, hogy hova indult, mindegy, nem lényeg.
- Amúgy kurvára nem gondolná az ember, hogy ilyen pontosan dobsz – lépett elém Skye, miután Alex lelépett.
- Nézd, akit terroristák neveltek, annak minden lehetséges – vontam vállat, mintha ez csak amolyan alap dolog lenne. Pedig mennyit gyakoroltam, hogy pontosan tudjak dobni. – Ha akarnám, az egész világot elpusztíthatnám – húztam egy diadalittas vigyort az arcomra. Lehet ezt kéne tennem, akkor nem unatkoznék.
- Kevés vagy te ahhoz, Édes – jegyezte meg gúnyosan. Csálé mosollyal néztem rá vissza, és közelebb
léptem hozzá. A testem az övéhez ért, az arcunkat csak pár centi választotta el egymástól.
- Pedig jó csapat lennénk, te és én. Értsd úgy, ahogy akarod. Édes. – Nem nagyon akarta, hogy az érzései kiütközzenek az arcára, mégis tisztán lehetett rajta látni a zavart. – Tökéletes terroristák. Te biztonsági rendszereket törsz fel, én robbantok. Unaloműzésre nem a legjobb dolog?
- Te és én a világ ellen? – fúrta a tekintet az enyémbe. A maradék helyet is kiszorítottam magunk közül, az ajkaink szinte egymásnak értek, a testünk egymásnak feszült. Végül ellépett mellőlem, és mérgesen nézett vissza rám. – Sokkal jobb dolgom is van, mint a te faszságaidat hallgatni – fújtatott egyet. Vigyorogva léptem egyet hátrébb, és ültem le a lépcsőre. Csak egy unalmas délután.

3 megjegyzés:

  1. Csak eg unalmas délután.......lenne nélkületek és a többi blog nélkül......

    Szóval imádom és nagyon jó lett.Viszont Will elég bunkón játszadozik Skye érzéseivel......Hátha egyszer majd norm lesz.Visszatérve.Borzasztó. profi lett ez a rész és már nagyon mást nem is tudok mondani, mert egyre inkább a csúcson lesztek...(ami annyit takar, hogy várhatok egy napot is, de akkor se jut eszembe egy ideillő szó sem)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nyehh, hát igen, Will már csak ilyen, de nagyon-nagyon-nagyon hosszú kiselőadást tudnék Willről tartani, azért, hogy miért ilyen, és a múltját is kiakarom fejteni, és aaa, imádom Willt ;-; Gondolom eléggé észrevehető lett, hogy mostanában Will az egyik főszereplőm, úgy, hogy teljes mértékben mellékszereplőnek terveztem őt, aztán elkezdtem vele írni, és menthetetlen vagyok. Teljesen bele vagyok szeretve a jellemébe, a múltjába, az életébe, na meg abba, hogy milyen aranyosan tudja lereagálni Laurit, és-és-és, azt hiszem, hogy le kéne állnom Will fényezéséről, mert még a végén túlságosan is elbízza magát, és csak is arról tudok beszélni, hogy mennyire imádom őt, ami eléggé beképzelten hangzik, mivel én alkottam, a sajátom, és wubwub. Bocsánat, hogy nem tudok értelmesen fogalmazni, de az sosem volt az én reszortom, hogyha saját magam írtam, és nem a karaktereimmel. Azért, ha valamit nem tudok normálisan kifejezni, mégsem írhatom bele a sztoriba, hogy "wub-wub" még adnék is egy gondolatbeli taslit magamnak. És bocsánat még egyszer, amiért enyhe szófosásom van, de úgy néz ki, hogy holnap lesz már netem, közben tök fura, meg izé. Hagyjuk. xD
      Így utólag azért még eszembe jut megköszönni a dicséretet, téged is szeretlek. ;w; Ésizé, Will az Will, ő a fasza gyerek, nem tudja, hogy mit csinál, és mások, hogy éreznek - erre is van oka, az egyetemi szakdolgozatomat, fú hol van az még, olyan hét év... róla fogom írni xD de tényleg, rengeteget tudok róla beszélni, majd egyszer megírom a sztoriját is, úgysem fogom tudni úgy leírni, ahogy én akartam - és borzasztóan profit még mindig nem vagyok hajlandó elfogadni, mert ehh, JOBBAN. AKAROK. ÍRNI. főleg slasht, igen, főleg azt, meg a romantikus dolgok megírása az nem, az távol áll tőlem, de már megint csak pofázok és pofázok, és még egyszer köszönjük szépen, és nem tudom elégszer mondani, hogy köszönöm, meg imádunk, meg minden. Szeretés van ezerrel, és én meg lelövöm magam inkább, azt hiszem mindenki akkor jár a legjobban xD

      Törlés
    2. XD nyugi hapci, will - a nyomorékja - nem játszik skye érzéseivel, ha megprobálná, a csaj hamarabb szervezne egy randevút a sebesen közelgö bakancsának és neki.

      Törlés