Ryan
Hogy valójában mérges voltam-e Alexre? Már nem, mert volt pár napom arra, hogy
kimérgelődjem magam, és találtam jobb dolgot is, mégpedig Ace lelki világának
ápolgatását, de mindent összevetve, amikor Zorall és Hektor csak úgy random
benyögték, hogy „Ja, amúgy Alex lelépett Japánba” akkor mérges voltam. Nem lett
volna semmi problémám azzal, hogy elutaznak Jake-kel pár napra, de legalább
szólt volna, higgye el, értékeltem az ilyet. Egy kicsit morcos voltam miatta,
de aztán nem értem rá ezzel foglalkozni. Mit csináltam az elmúlt napokban?
Próbáltam Acet összekaparni. Meglepő módon, amióta visszajött az ideje nagy
részét velem, vagy Will és Skye közelében tölti. Ez csak azért meglepő, mert a
mi kis kétszáz centis fekete bárányunk sosem jött ki velünk túl jól. Főleg nem
velem, vagy Rileyval. Halkan megjegyzem, hogy régebben kissé homofób is volt,
Renee és Johanna meg agyonszívatta őt ezzel. Erre most mit látunk? Will, aki a
táborban tipikusan az a srác, aki bárkit megkaphat, és meg is kap, Acet
környékezi meg, és ő nem is annyira közömbös vele szemben. Erről persze csak
velem volt hajlandó normálisan beszélni, mert úgy van vele, hogy ezt a témát
csak én értem meg. Egyébként ezt a hülye felfogást sosem értettem azoktól az
emberektől, akik már annyira heterok, hogy az sok. Azt, hogy nem tudod
eldönteni, hogy most tetszik-e neked valaki, vagy sem, bárkivel meg tudod
beszélni. Az már elveszik a részletekben, hogy éppen egy veled azonos nemű
személyről van szó, attól még a lényeg ugyanaz. Szóval Ace lelkivilágának
pátyolgatása? Nehéz feladat. Az ilyen esetekben szerintem én egy sokkal
könnyebb eset vagyok, én elpattogok magamban egyedül is, meg persze egyből
futok Rileyhoz, hogy elmondjam neki, hogy mi történt. Vagy Alexhez, mert
mostanában ő kezdi felváltani a húgom szerepét. Nem mintha Rileyt így most
kevésbé szeretném, vagy bármi hasonló, csak kevesebbet vagyunk együtt.
Többnyire Keithel szoktam őt látni, meg Jamesszel. Valamint Maddox közelében is
láttam párszor. Ehm, mi is volt az eredeti téma? Ja, igen. Ace, és azt hiszem,
hogy őt inkább hanyagolnám is most, mert Alexre rájött a kergetőzés.
- Ryan várj már meg! - kiáltott utánam. Ahogy meghallottam a hangját, gyorsabban kezdtem szedni a lábaimat, mire ő futásnak eredt. Ó, Alex. Leakarsz
futni egy Apollón gyereket? Sok sikert. Meg kell hagyni, hogy kicsi volt és
gyors, nem is beszélve a hatalmas állóképességéről, de én meg természetemből
adódóan jó atléta vagyok, és ha kiskorunkban futni kellett a szörnyek elől,
hálát adtam apámnak ezért a tulajdonságért. Alex egyre inkább csak közeledett,
így egy gyorsabb tempóba kapcsoltam, aminek a vége egy fogócska lett. Vicces
belegondolni, hogy amikor elkezdett kergetni, én éppen mérges voltam rá, ő
pedig bocsánatot akart kérni, most pedig nevetve menekültem előle, Alex pedig
végigüvöltözött az egész táboron, hogy álljak meg, és megfenyegetett, hogyha
elkap, akkor halálra fog ölelgetni, mert amúgy meg hiányoztam neki. A
játékunknak az vetett véget, hogy nem figyeltem magam elé, és a szó szoros
értelmében Nicoba botlottam. Ő a talpán maradt, én azért csúsztam egy pár
centit a földön. A könyökömet dörzsölve ültem fel, Nico leguggolt mellém, az
arcán szokás szerint nem látszottak az érzelmek, a szeméből persze mindent
kilehetett olvasni. A kezét az enyémre csúsztatta, én pedig nem bírtam
magammal, odahúztam magamhoz egy csókra. Elhelyezkedett az ölemben, a karjait a
nyakam köré fonta, és átadta magát az érzésnek. Engem Alex visítozása húzott
vissza a felhők fölül, és miután elszakadtunk egymástól vigyorogva pillantottam
a lány irányába. Az arcán egy halvány pír jelent meg, majd miután leesett neki,
hogy érdeklődve figyelem őt, lepattant mellénk a földre.
- Mesélj, most. – Csillogó szemekkel
nézett rajtunk végig, én pedig elnevettem magam.
- Nem gondoltam volna, hogy az
életben egyszer sikerül nekem zavarba hoznom téged, és nem fordítva –
pillantottam rá kihívóan.
- Nem te hoztál zavarba, arra csak
Will képes – rázta meg a fejét. – Ez nem is zavar, csak enyhe arcpír, és ez a
yaoi hatás – vont vállat, Nico kérdőn nézett rám.
- Ne akard tudni – vigyorogtam rá,
és egy puszit nyomtam az orrára, amire Alex megint olyan arcot vágott, aki
valami eszméletlenül aranyosat lát.
- Elhúzok pár napra, és a világ a
feje tetejére áll. Rajtatok kívül történt még valami érdemleges? – húzta el a
száját. Egy mosolyt küldtem felé. Alex tipikusan egy olyan ember volt, aki úgy
érezte, hogy mindenről tudnia kell, és ha valamiről le kellett maradnia, az
gyengén érintette őt. Részben én is ilyen voltam, csak ha úgy maradtam le
dolgokról, hogy közben én is olyan dolgot csináltam, amit élveztem, mert akkor
nem érdekel, hogy másnak milyen szórakozásban volt része.
- Will összetörte Ace lelkivilágát,
Keith és Kim elutaztak pár napra, ha minden igaz Keith apjához, de Kheirón nem
akarta elmondani, hogy miért, és lassan szerintem el kell kezdeni felkészülni a
szörnyek támadására, mert iszonyatosan gyenge a védőfal. Willnek tegnap óta
valami baja van, és nem hajlandó elmondani senkinek, oh és! Jött egy új srác,
ha jól tudom Laurinak hívják, Hüpnosz fia – fejeztem be, Alex pedig
elgondolkozva nézett maga elé. – Veletek történt valami Japánban? – néztem rá
mosolyogva. Először rám nézett, és elkezdte volna mondani, majd zavartan kapta
félre a tekintetét. – Oké, értem, otthagytad a szüzességed – vigyorogtam rá
pimaszul, mire mérgesen tarkón csapott.
- Mióta vagy ennyire szemtelen? –
bökte meg a vállam, én pedig csak vállat vontam.
- Próbálom betölteni egy seme
szerepét, mégsem lehet kettő uke, nem? – Alex erre csak büszkén nézett rám, és
felkelt mellőlünk a földről.
- Te amúgy hol is hagytad el a
szüzességed? – Pimasz pillantás, akár csak az enyém volt.
- Nem haragszol meg, ha ezt máskor
mesélem el? – döntöttem félre a fejemet.
- Jól van, most megúsztad. Most egy ideig lógva hagylak, majd később
megkereslek – mosolygott ránk, biccentett egyet, majd elsétált. Sóhajtottam
egyet, és Nicoval mi is feltápászkodtunk a földről.
- Engem is érdekelne, hogy merre
hagytad el... - motyogta Nico maga elé, mire meglepődve pillantottam rá. A szemében
féltékenység csillant, és inkább csak magamhoz húztam őt.
- Annyit mondok, hogy tizennégy
voltam, és én is Japánban, akárcsak Alex, de nem akarok erről beszélni, régi
sztori már.
- Végülis csak az számít, hogy mi
van most – húzott halvány mosolyt az arcára, én pedig bólintottam. – Egyébként
szerintem üres a Hádész bungaló... - A mondatára elvigyorodtam, és elengedtem őt.
- Mehetünk – nyomtam egy gyors
puszit az ajkaira, és elkaptam a kezét, az ujjainkat összekulcsoltam, így
folytattuk az út hátralévő részét.
Uhh....Nagyon imádom!! *.*
VálaszTörlésRemélem hamar jön a kövi, mert eszméletlen jók a sztorik és kíváncsi leszek tőlük!
Pepii helyett is válaszolok :D mert neki,most internet problémái vannak. De tuti valami olyasmiket írna,hogy " ahww édes vagy köszii <3 "
TörlésAmi a kövi fejezetet illeti. Én hozom a következőt :D És megpróbálok sietni vele, csak most egyenlőre sok dolgozat meg felelés van a héten :33 De hétvégén nekikezdek ^^
És köszönjük szépen *-* Cuki vagy <3
Awww olyan cukik Nicoèk egyem a pofijukat. Awwww.
VálaszTörlésA kövit is nagyon várom nagyon függő lettem úgy mondom.
Imádom puszika nagyon jó lett mint mindig
Én is nagy rajongójuk vagyok :D *-* én akárhányszor olvasom Pepii Ryan x Nico írásait mindig elolvadok :D :D ( Pepiinek még mindig nincsen nete, de úgy néz ki, hogy 18-a körül már lesz neki és akkor majd ő is tud válaszolni :D)
Törléspuszi <3 :*
De jó bár sosem èrtem hogy minek veszik el a gèpet a gyerekektől a szülők nekem úgymondva jó szüleim voltak. Jó most lehet hogy csak nete nincs de mindegy el kellett mondanom :).
VálaszTörlés