2015. március 7., szombat

Fogócska

Ryan

Hogy valójában mérges voltam-e Alexre? Már nem, mert volt pár napom arra, hogy kimérgelődjem magam, és találtam jobb dolgot is, mégpedig Ace lelki világának ápolgatását, de mindent összevetve, amikor Zorall és Hektor csak úgy random benyögték, hogy „Ja, amúgy Alex lelépett Japánba” akkor mérges voltam. Nem lett volna semmi problémám azzal, hogy elutaznak Jake-kel pár napra, de legalább szólt volna, higgye el, értékeltem az ilyet. Egy kicsit morcos voltam miatta, de aztán nem értem rá ezzel foglalkozni. Mit csináltam az elmúlt napokban? Próbáltam Acet összekaparni. Meglepő módon, amióta visszajött az ideje nagy részét velem, vagy Will és Skye közelében tölti. Ez csak azért meglepő, mert a mi kis kétszáz centis fekete bárányunk sosem jött ki velünk túl jól. Főleg nem velem, vagy Rileyval. Halkan megjegyzem, hogy régebben kissé homofób is volt, Renee és Johanna meg agyonszívatta őt ezzel. Erre most mit látunk? Will, aki a táborban tipikusan az a srác, aki bárkit megkaphat, és meg is kap, Acet környékezi meg, és ő nem is annyira közömbös vele szemben. Erről persze csak velem volt hajlandó normálisan beszélni, mert úgy van vele, hogy ezt a témát csak én értem meg. Egyébként ezt a hülye felfogást sosem értettem azoktól az emberektől, akik már annyira heterok, hogy az sok. Azt, hogy nem tudod eldönteni, hogy most tetszik-e neked valaki, vagy sem, bárkivel meg tudod beszélni. Az már elveszik a részletekben, hogy éppen egy veled azonos nemű személyről van szó, attól még a lényeg ugyanaz. Szóval Ace lelkivilágának pátyolgatása? Nehéz feladat. Az ilyen esetekben szerintem én egy sokkal könnyebb eset vagyok, én elpattogok magamban egyedül is, meg persze egyből futok Rileyhoz, hogy elmondjam neki, hogy mi történt. Vagy Alexhez, mert mostanában ő kezdi felváltani a húgom szerepét. Nem mintha Rileyt így most kevésbé szeretném, vagy bármi hasonló, csak kevesebbet vagyunk együtt. Többnyire Keithel szoktam őt látni, meg Jamesszel. Valamint Maddox közelében is láttam párszor. Ehm, mi is volt az eredeti téma? Ja, igen. Ace, és azt hiszem, hogy őt inkább hanyagolnám is most, mert Alexre rájött a kergetőzés.

 - Ryan várj már meg! - kiáltott utánam. Ahogy meghallottam a hangját, gyorsabban kezdtem szedni a lábaimat, mire ő futásnak eredt. Ó, Alex. Leakarsz futni egy Apollón gyereket? Sok sikert. Meg kell hagyni, hogy kicsi volt és gyors, nem is beszélve a hatalmas állóképességéről, de én meg természetemből adódóan jó atléta vagyok, és ha kiskorunkban futni kellett a szörnyek elől, hálát adtam apámnak ezért a tulajdonságért. Alex egyre inkább csak közeledett, így egy gyorsabb tempóba kapcsoltam, aminek a vége egy fogócska lett. Vicces belegondolni, hogy amikor elkezdett kergetni, én éppen mérges voltam rá, ő pedig bocsánatot akart kérni, most pedig nevetve menekültem előle, Alex pedig végigüvöltözött az egész táboron, hogy álljak meg, és megfenyegetett, hogyha elkap, akkor halálra fog ölelgetni, mert amúgy meg hiányoztam neki. A játékunknak az vetett véget, hogy nem figyeltem magam elé, és a szó szoros értelmében Nicoba botlottam. Ő a talpán maradt, én azért csúsztam egy pár centit a földön. A könyökömet dörzsölve ültem fel, Nico leguggolt mellém, az arcán szokás szerint nem látszottak az érzelmek, a szeméből persze mindent kilehetett olvasni. A kezét az enyémre csúsztatta, én pedig nem bírtam magammal, odahúztam magamhoz egy csókra. Elhelyezkedett az ölemben, a karjait a nyakam köré fonta, és átadta magát az érzésnek. Engem Alex visítozása húzott vissza a felhők fölül, és miután elszakadtunk egymástól vigyorogva pillantottam a lány irányába. Az arcán egy halvány pír jelent meg, majd miután leesett neki, hogy érdeklődve figyelem őt, lepattant mellénk a földre.
 - Mesélj, most. – Csillogó szemekkel nézett rajtunk végig, én pedig elnevettem magam.
 - Nem gondoltam volna, hogy az életben egyszer sikerül nekem zavarba hoznom téged, és nem fordítva – pillantottam rá kihívóan.
 - Nem te hoztál zavarba, arra csak Will képes – rázta meg a fejét. – Ez nem is zavar, csak enyhe arcpír, és ez a yaoi hatás – vont vállat, Nico kérdőn nézett rám.
 - Ne akard tudni – vigyorogtam rá, és egy puszit nyomtam az orrára, amire Alex megint olyan arcot vágott, aki valami eszméletlenül aranyosat lát.
 - Elhúzok pár napra, és a világ a feje tetejére áll. Rajtatok kívül történt még valami érdemleges? – húzta el a száját. Egy mosolyt küldtem felé. Alex tipikusan egy olyan ember volt, aki úgy érezte, hogy mindenről tudnia kell, és ha valamiről le kellett maradnia, az gyengén érintette őt. Részben én is ilyen voltam, csak ha úgy maradtam le dolgokról, hogy közben én is olyan dolgot csináltam, amit élveztem, mert akkor nem érdekel, hogy másnak milyen szórakozásban volt része.
 - Will összetörte Ace lelkivilágát, Keith és Kim elutaztak pár napra, ha minden igaz Keith apjához, de Kheirón nem akarta elmondani, hogy miért, és lassan szerintem el kell kezdeni felkészülni a szörnyek támadására, mert iszonyatosan gyenge a védőfal. Willnek tegnap óta valami baja van, és nem hajlandó elmondani senkinek, oh és! Jött egy új srác, ha jól tudom Laurinak hívják, Hüpnosz fia – fejeztem be, Alex pedig elgondolkozva nézett maga elé. – Veletek történt valami Japánban? – néztem rá mosolyogva. Először rám nézett, és elkezdte volna mondani, majd zavartan kapta félre a tekintetét. – Oké, értem, otthagytad a szüzességed – vigyorogtam rá pimaszul, mire mérgesen tarkón csapott.
 - Mióta vagy ennyire szemtelen? – bökte meg a vállam, én pedig csak vállat vontam.
 - Próbálom betölteni egy seme szerepét, mégsem lehet kettő uke, nem? – Alex erre csak büszkén nézett rám, és felkelt mellőlünk a földről.
 - Te amúgy hol is hagytad el a szüzességed? – Pimasz pillantás, akár csak az enyém volt.
 - Nem haragszol meg, ha ezt máskor mesélem el? – döntöttem félre a fejemet.
 - Jól van, most megúsztad. Most egy ideig lógva hagylak, majd később megkereslek – mosolygott ránk, biccentett egyet, majd elsétált. Sóhajtottam egyet, és Nicoval mi is feltápászkodtunk a földről.
 - Engem is érdekelne, hogy merre hagytad el... - motyogta Nico maga elé, mire meglepődve pillantottam rá. A szemében féltékenység csillant, és inkább csak magamhoz húztam őt.
 - Annyit mondok, hogy tizennégy voltam, és én is Japánban, akárcsak Alex, de nem akarok erről beszélni, régi sztori már.
 - Végülis csak az számít, hogy mi van most – húzott halvány mosolyt az arcára, én pedig bólintottam. – Egyébként szerintem üres a Hádész bungaló... - A mondatára elvigyorodtam, és elengedtem őt.

 - Mehetünk – nyomtam egy gyors puszit az ajkaira, és elkaptam a kezét, az ujjainkat összekulcsoltam, így folytattuk az út hátralévő részét.

5 megjegyzés:

  1. Uhh....Nagyon imádom!! *.*
    Remélem hamar jön a kövi, mert eszméletlen jók a sztorik és kíváncsi leszek tőlük!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Pepii helyett is válaszolok :D mert neki,most internet problémái vannak. De tuti valami olyasmiket írna,hogy " ahww édes vagy köszii <3 "
      Ami a kövi fejezetet illeti. Én hozom a következőt :D És megpróbálok sietni vele, csak most egyenlőre sok dolgozat meg felelés van a héten :33 De hétvégén nekikezdek ^^
      És köszönjük szépen *-* Cuki vagy <3

      Törlés
  2. Awww olyan cukik Nicoèk egyem a pofijukat. Awwww.
    A kövit is nagyon várom nagyon függő lettem úgy mondom.
    Imádom puszika nagyon jó lett mint mindig

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én is nagy rajongójuk vagyok :D *-* én akárhányszor olvasom Pepii Ryan x Nico írásait mindig elolvadok :D :D ( Pepiinek még mindig nincsen nete, de úgy néz ki, hogy 18-a körül már lesz neki és akkor majd ő is tud válaszolni :D)
      puszi <3 :*

      Törlés
  3. De jó bár sosem èrtem hogy minek veszik el a gèpet a gyerekektől a szülők nekem úgymondva jó szüleim voltak. Jó most lehet hogy csak nete nincs de mindegy el kellett mondanom :).

    VálaszTörlés