Doidos

Skye

Hát, a ma délelőtt az egyszerűen fergeteges volt. Hallgatnom kellett volna a szöszire, és felmásznom egy fára, míg fel nem tűnik egyeseknek a hiányom, mert ez, ez... Hát igen. 

Itt állok bambán, míg a két eminens egymás nyelvét rágja, és meg sem merek szólalni. Jah, de most komolyan. Will zavart elméje nem izgat, de egyre jobban sajnálom a srácot, akivel most nyálat cserél.

 - Most ez komoly? – szólalok meg végül, mert ez.. Nem is tudom, hogy most sajnáljam Ace hülye fejét, vagy ne. – Pár napja - Tegnapelőtt este. - még Jamest dugtad a bungalóban, nem elég egyszerre egy? – Hülye kérdés volt, elismerem, de akkor is. Mi a francért nem képes nyugton maradni?

Míg Will arcán egy elégedett vigyor ül, Ace kicsit rémült, és értetlen képet vág.

- Te hülye fasz meg még hagyod is, hogy az orrodnál fogva vezessen - pillantok a feketére.  -Kibaszottul nagy állatok vagytok mindketten – csóválom a fejem, és nem tudom eldönteni, hogy nevessek a látványon, vagy sem.

 - Ó, ez még semmi – nevette el magát Will. És én ezzel a sráccal fogok én együtt élni. Kitudja

mennyi ideig. Már most érzem, fergeteges lesz ez a nyár...

 - A csókot is láttam - sajnos - csak gondoltam nem zavarok meg senkit – Nem igaz. Ez azon a ritka pillanatoknak az egyike, mely képes ledöbbenteni engem, annyira, hogy hosszabb ideig ne tudjak normálisan reagálni. Ennek is egy kellemetlen arc rángás lett az eredménye. – Amúgy is, magadra vess, hogy nem vettél észre, bár, túlságosan el voltál foglalva Ace szájának bebarangolásával.

 - Csak, hogy tisztázzuk – szólalt meg végül Ace is. – Én azt a csókot nem kértem, és nem is akartam. - vettem észre, ha valaki valamit nem akar, akkor azt nem szokás viszonozni. Ha ő ezt nem akarta, akkor meg mi a jó büdös francért csókolt vissza?

 - Aha, láttam – morogtam, közben visszanéztem Willre, aki még mindig elégedetten vigyorog. Öregem, mit fogok én még elszenvedni ezek mellett? Másztam volna fára.

 - Jó, legyen az én hibám - vonta meg a vállat, és Acere emelte tekintetét, aki olyan mintha mondani akarna még valamit. Willt elnézve biztos vagyok benne, hogy nem fog nyugodni, még totál ki nem készíti a srácot. Idióták, de nem is értem miért foglalkozom én ezekkel. csak rajtam segítenek. Semmi okom nincs ezekre pazarolni időt, vagy energiát, az amúgy is szűkös készletekből. Ezek mellett tuti az lesz. Doidos.* Sóhajtok egyet, egy szemforgatás kíséretében sarkon fordulok, és faképnél hagyom őket. Oldják meg ezt maguk között.

Percekig csak járkálok fel-alá a tábor legkihaltabb helyein. Pontosan ugyan azt csinálom, mint mindig, mikor semmi sincs kéznél. Érthetek én ezalatt bármit, telefon, laptop... baseball ütő, szétverni valakinek a fejét - Will. - Ezekben a pillanatokban szokott feltűnni Ace, az idióta vigyorával a képén, de most a zavaros gondolatainak az összeszedésével van elfoglalva, szóval most nem számíthatok rá. Hál' istennek, vagy isteneknek? Ez meg a másik dolog, amivel foglalkoznom kéne, kéne, de nem teszem, és úgy érzem nem is fogom. Szoktam én egyáltalán foglalkozni bármivel is?

Egy kis tisztás mellett elhaladva, egy vidám párt pillantok meg, akik így szemét szedés közben -"szemét szedés"- is tök vidámak. Ehh, szerelmesek... Undorító. Nem foglalkozom velük se, csak egyszerűen elsétálok mellettük. Órákon át csak andalogtam, le se szarva, hogy már nem egyszer rámszóltak, mert pakolni kéne. Kit érdekel? Nem én dobáltam el a palackokat, vagy üvegeket. Nem is csináltam én ezalatt a "buli" alatt szinte semmit. Semmit.

A bungaló mellé érve láttam amint Ace sétál ki onnan. Ace? Onnan? Mit csinált odabenn? Semmi dolga sincs neki ott.

- Ace? - szólítom meg, mire kicsit riadtan fordul felém. - Mit csináltál szerény kis hajlékunkban? -kérdem, mire egy hangyányit, szinte alig észrevehetően elvörösödik, emiatt kicsit jobban érdekel, de valami mégis azt súgja, hogy nem kéne foglalkoznom ezzel.

- S-semmit? - mondja, mire kérdőn felvonom a szemöldököm.

- Kérded, vagy mondod? - kérdem, kicsit mély hangnemben.

- Hát, ehm. Igazából, ömm...

- Gondolom, Will bent van - sóhajtom. - Kérdezzem meg tőle? - forgatom meg a szemeim és összefonom a mellkasom előtt a karjaimat.

- Ne! Err, izé - kicsit félrehajtja a fejét, és tarkóját vakarva gondolkozik azon, hogy mit mondjon. -Tanácsot kértem - nyögi ki végül. Nem tudom, vagyok olyan jó megfigyelő, hogy a srácot elnézve rá tudjak jönni, hogy nagyon nem ez történt.

- Aha, tanácsot - morgom, mire ő lassan és kicsiket bólogatva, elsétál. Talán motyogott még valamit, de nem hallottam.

Belépek a faházba, ahol rögtön kiszúrom az egyik ágyon kényelmesen fekvő Willt, aki most kicsit elégedetlen képet vág. Mit csináltak itt ezek ketten?

- Megmerjem kérdezni? - ülök le a mellette lévő ágyra. Azokon az estéken vagy napokon, amelyeken idebent aludtam, döntöttem el, hogy ez lesz az én ágyam. 

- Korhatáros - mondja monoton hangon. Oké, azt hiszem jobb lesz, ha nem most zaklatom. De ugyan már, Skya vagyok, és ha kíváncsi vagyok valamire, akkor rákérdezek. Ő meg Will, úgyis válaszolni fog, őt nem lehet zavarba hozni. 

- Értem - sóhajtom. - Előbb a nyelvét rágod, aztán jön tanácsot kérni? - vigyorgok rá, mire csak vállat von, majd lassan hátradőlök és tőle elfordulva próbálok aludni, ha már este nem jött össze.

Fene tudja mikor, már viszonylag sötét volt, mikor valaki a vállamat rángatta, hogy keljek fel.

 - Gyere! -Minek? Hulla vagyok. Ahogy felülök az ágyon, kicsit megszédülve hullok vissza, vízszintes helyzetbe. - Ne csináld már - szól az ajtóból a szőke folt, és visszajön értem. Az ágy mellett megállva ráfog a csuklómra és felráncigál onnan.

- Mit akarsz? - kérdem, miközben húzatom magam.

- Menni enni, és te is jössz - feleli, közben kilépünk az ajtón.

- Ami azt illeti, én inkább aludnék - mondom, és igyekszem felidézni, hogy ki is a srác, itt mellettem, de egyszerűen nem jut eszembe.

- Hát pedig most nem fogsz. Hiányolunk, törpe - mondja a srác és elengedi a karomat. Menet közben kaja, vagyis ehetőnek vélt dolgok szaga csapta meg az orromat és kicsit megkondul tőle a gyomrom. Oké, talán éhes vagyok... Egy picit.

Már a kajával a kezemben ülök le az asztalhoz. A csapat egyik fele az asztal másik felénél vidáman beszélget, én a maradék három srác társaságában ülök csendben ezen a félen. A srác, aki idehozott és feltehetően, most látom őt először és Marcus, ülnek előttem. És mit ad Isten? Will mellettem. Állat, mi?

Percek óta csendben, de nem abban a kínos csendben, hanem abban a "ne szólj hozzám, fáradt vagyok" csendben ülünk és esszük, ami előttünk van, valamint próbálom elviselni azt a fura, vagy inkább kellemetlen érzést, hogy valaki figyel. Persze, ez már egy megszokott érzés nálam, de nincs üldözési mániám. Szerencsére.

Épp tányéromban lévő húst próbálom elvágni, reménytelenül, és már a számba is vettem, hogy úgy próbáljak meg belőle kisebb, ehető darabot kreálni, mire halk kuncogásra leszek figyelmes, az egyik sráctól előttem. Persze, marha vicces, hogy nem lehet elrágni sem ezt a nyomorult...

- Szerintem ti ketten ne jöjjetek össze - szólal meg az egyik velem szemben, mire Willel mindketten felkapjuk a fejünket és értetlenül meredünk a két vigyorgó vadalma felé.

- Mér'? - mondjuk ki szinte egyszerre, mire felpillantok rá és látom, hogy a lóg szájából a hús, meg az enyémből is.

- Túl egyformák vagytok - mondja kicsit nevetve, mire lenéző pillantást vetek rá.

- Már megbocsáss... - kezdem, közben kiesik az a finom, de ehetetlen hús a számból. - De kicseszettül nem vagyunk egyformák, ezzel - bökök Will felé.

- Mi az, hogy "Ezzel"? - neveti el magát Will, még mindig a hússal szenvedve. - Egyébként egyetértek - biccent a többiek felé. Lesve felpillantok rá, mire értetlenül néz rám vissza - Mi van?Finom a hús, csak ehetetlen - mondja kicsit ingerülten, de érthető. Késsel villával tépi azt a nyomorult húst, amit még foggal sem tud tépni. Ami azt illeti, egész vicces a látvány. -Skye, ne nézz! Enni próbálok -szól rám, mire egy szemforgatással elfordítom a fejemet, de ahogy ezt megtettem, a könnyem kezdett folyni a röhögéstől, amint elnéztem a két srác között. Ace érthetetlen okokból kifolyólag vágta a képét a tányérjába.

- Mi is olyan vicces? - fordul felém Will szarkasztikus vigyorral a képén, még mindig a hússal szenvedve.

- Szerencsétlen - mondom.

-Ki és hol? - kérdi, mire abbahagyom a nevetést.

- Ace - felelem monoton hangon és ismét nekifogok a tányérom tartalmának.

- Mi van vele? - kérdi, kicsit unott hangon, majd lesve felpillantok rá.

- Nem láttad mit csinált az előbb? - kérdezek vissza.

- Nem, miért? Mit csinált? - sóhajtja. Te jó ég, mi ez a nagy érdeklődés a colos nyominger felé? Ace se nem a kamerája, se nem a macskája. Jaj, tényleg, elfelejtettem azt a délelőtti kis csókot a budi mögött. Igazán romantikus. Ennek viszont el kéne magyarázni, hogy mit is csinált az a nyomoronc. Egy darabig csak nézek a két szép szemébe, ami inkább kék mint szürke, majd mezei egyszerűséggel, belenyomom a fejét a tányérjába, aki meg látja, röhög rajta.

- Remek, most azt a gyönyörű pofimat elcsúfítja a krumplipüré - mondja nevetve. Hihetetlen, ezt a gyereket nem lehet kiakasztani. - Különben is, ezt most miért kellet? - néz rám szúrós szemekkel, de közben egy bizonyos huncut mosoly nem távozik a képéről.

- Egoista - motyogom. - Különben is, azt mondtad, hogy mondjam el mit csinált -vonok vállat.

- Mondani, nem demonstrálni. Tudod, a kettő között van különbség - neveti el magát, és én is csak mosolyogni tudok rajta.

- Az engem hol érdekel? - kérdem, majd a szemem sarkából látom, ahogy mozdul a keze és feltételezem, hogy viszonozni akarja, amit vele tettem. Elismerem vicces lenne a többiek számára, de túl lassú, így elkapom a kezét, és hátraszorítom. Nem tehet jót a vigyori lelkiismeretének, hogy egy lány ilyen egyszerűen kicsavarta a kezét, mert kapok tőle egy morcos pillantást. - Most nézd meg, miattad levertem a villámat - mondom csalódottan.

- Vicces vagy... - Tudom. - De, ugye tudod, hogy ez nekem nem fáj - mondja egy halovány, de fölényes mosollyal az arcán, mire a szememet forgatva elengedem a karját. - Szóval? Valaki belevágta a fejét az kajájába? - kérdi, miközben letörli az arcáról a kajamaradékokat. 

- Nézz már rá arra a szerencsétlenre, maga vágta bele a képét... - Nem tudom folytatni, mert ahogy megint odapillantok, megint rám tör a nevetés- ...És még mindig benne van -mondom nevetve. Hogy lehet ilyen hülye?

- Innen úgy fest, hogy most veszi ki - állapítja meg, Will.

- Rá kéne valakinek szólni, hogy nem így illik enni - mondom és már indulnék is, de Will teszi meg ezt helyettem.

- Bocsi, hogy lopom a pasid, de most inkább én - mondja egyszerűen, mire csak egy furcsa pillantást vetek rá.

-Akkor legalább kíméld meg azt a szerencsétlent és ne itt mindenki előtt nyeld le helyette azt amit épp rág! - kiálltok utána, mire felmutatja a hüvelykujját és úgy vigyorog rá.

Visszatérek a kajához, majd mikor már az öröm táncomat járom -fejben- , hogy sikerült elvágnom a húst, hallom amint a colos felcsattan.

-Mi az, hogy én is akartam? - kiállt fel Ace ingerülten, de aztán meglátja Will arcát, aki kitartóan vigyorog rá, és nem tudja máshogy lereagálni, megint belevágja a fejét a kajájába. Belőlem pedig újra kitör a röhögés.

*Doidos - idióták

Ace

Végre sikeresen megemésztettem a mai nap történteket és nyugodtan ültem le az asztalhoz enni. Az ok, hogy miért épp Ryan mellett foglaltam helyet, örök rejtély marad, de nem úgy tűnik, mint akit  zavar a jelenlétem. Épp nekifogtam volna az evésnek, mikor a szőkeség hangját hallottam meg és felé fordultam.

- Jó napod volt ma? - kérdi vigyorogva, ami valamiért nem tetszik. 

- Hát, fogjuk rá - húzom el a számat, majd megint a kajámra próbálok figyelni, de ismét hozzám szól.

- Csak egy kérdést - mondja, még mindig ugyanazzal a mosollyal az arcán.

- Az előző nem az volt? - sóhajtom kedvetlenül, rá se nézve és az első falatot teszem a számba. Pár másodpercig nem szól semmit, majd felteszi.

-Will jól csókol? - kérdi, mire a meglepetéstől kiköpöm, azt, ami a számban volt és a szerencsétlen Renéen landol, aki nem szól semmit, csak feláll és elsétál.

- Bocsi! - kiálltok utána, de ő ezt meg se hallja. - Honnan tudsz te arról? - nézek Ryanre kicsit mérgesen, de nem tud válaszolni, mert Riley tűnik fel mögöttem és a szokott, mogorva hangján szól hozzám.

- Ott én szoktam ülni - morogja. Nem úgy emlékszem rá, mint akit érdekli, hogy hol 

szokott ülni... Vagy akármit csinálni, mert, mert ő Riley. De nem szólok semmit, csak megfogom a tányéromat, és átülök az asztal túl felére. Nincs kedvem egy ugyanolyan veszekedésben részt venni vele, mint amit akkor ejtettünk, mikor elmentem.

Némán és fapofával leülök, majd bambán nézek magam elé hosszú másodperceken keresztül... Ezután, magam sem tudom miért, de mezei egyszerűséggel, belevágtam a fejem a tányéromba. Persze az egész asztal nevetett, de egyáltalán nem tud ez izgatni.

- Csesződj meg Will... - mormogom a tányérba. Nem tudom mennyi ideig maradtam így, de amint a levegőt hiányolni kezdtem, hirtelen felkaptam a fejem, és nagyot szippantottam. - Csak szólok, a rizs, nem belélegezhető - állapítom meg, mire az egyik kicsit vöröses szöszke, felnevet.

- És ezért vágtad vele a fejedet a kajádba? - kérdi nevetve... Ha jól emlékszem, Thea, mire nem szólok semmit. Szalvétát kezdtem keresni, hogy valamennyire megtöröljem a zsíros képemet, majd azon kapom magam, hogy Will könyököl előttem az asztalon. Hirtelen eszembe jut, hogy megint lesmárol, ezúttal itt mindenki előtt de igyekeztem elhessegetni ezt a gondolatot.

-Eszedbe ne jusson. - mondom de ő erre kicsit elneveti magát.

-Nem tudom mi bajod van, elvégre te is akartad - mondja, mire elszakad nálam a cérna és az asztalra csapok.

- Mi az hogy én is akartam?! - csattanok fel, mire nem egy számpár szegeződik rám és Will csak elégedetten vigyorog a képembe. Egy percre visszaborítom a fejem a tányéromba, valahogy ez egy jobb taktikának tűnt, egészen addig, amíg megint meg nem szólalt.

-I gazán leállhatnál az ellenkezéssel. Kezdjük ott, hogy te jöttél oda hozzám - mondja.

- De te csókoltál meg, baszd ki - mondom halkan, a szemöldökömet ráncolva, mire elmosolyodik.

- De visszacsókoltál, szóval nem mondhatod azt, hogy nem akartad - mondja gonosz mosollyal az arcán, mire egyszerűen felállok és sértődötten elsétálok. Csessze meg...