Hektor:
Ami a csókunkat illeti,
fantasztikus volt. Egyszerűen magával repített az érzés. De még mindig nem
tudom elhinni, hogy megtettem. Amikor a szám elszakadt az övétől, hirtelen
hiányérzetem támadt. Nem tudok betelni egyetlen egy csókkal. Az igazat
megvallva, többet akartam.
- Szeretlek- hallottam
saját magamat.
- Én … én is. Legalább
is azt hiszem. Az jót jelent, ha a szívem a torkomban van? – kérdezte kissé
zavartan és elgondolkozva, mire én felnevettem.
- Igen. Az nagyon jót-
mosolyodtam el, majd még egy csókot leheltem a szájára.
- Többet akarok –
mondta ki hirtelen a szavakat, nekem pedig még a lélegzetem is elállt. - Mármint…-
pirult el egy pillanat alatt.
- Én is szeretnék
többet kapni belőled- mosolyodtam el.
- Akkor, hol kezdjük?
- Ott, hogy beviszlek
oda – böktem magam mellé, ahol egy sötét szoba volt, benne pedig egy üres
franciaágy, ami csak ránk várt.
- Oké –húzta egy kisebb
mosolyra a száját, amitől kihagyott egy ütemet a szívem.
- Megőrjítesz. Tudsz
róla? – suttogtam a fülébe, és felkaptam az ölembe. Bevittem a szobába,
lefektettem az ágyra, majd lassítottam a tempón. - Nyugi Hektor csak szép
lassan. Ne siesd el. - Rátapadtam a nyakára, és apró csókokat adtam neki. Rina
felsóhajtott, én pedig örömmel hallgattam a szuszogást. A kezem felfedező útra
indult a hasán, az oldalán, és a combján. A bőre meglepően sima volt. Az
érintésemtől felnyögött, én pedig már nem bírtam tovább várni, és elkezdtem
lehúzni a pólóját. Nem tartott sokáig a művelet. Eltartott pár percig, de végül
sikerült levetkőztetnünk egymást.
- Hektor – suttogta a
nevemet.
- Mi az? Megálljak? Még
most szólj, mert utána nem fogok tudni.
- Nem dehogy is-
nevetett fel. – Csak nagyon jól csinálod.
- Tudod ez hízelgő.
- Tényleg? – kulcsolta össze
a kezeit a nyakamban.
- Ühüm – doromboltam a
nyakába.
- Imádom ezt.
- Micsodát? – emeltem fel
a fejemet, és mélyen a szemébe néztem.
- Amikor ezt csinálod
velem.
- Mármint ezt? – csikiztem
meg az orommal.
- Ha-ha ne csináld.
- Mit is? – mosolyodtam
el gonoszan.
- Állj. Ne. He-Hektor.
- Jó. Talán abba
hagyom. De én ezt örökké tudnám folytatni.
- Azt elhiszem –
sóhajtott fel jóízűen.
- Mondtam már, hogy
szeretlek?
- Igen, méghozzá néhány
perccel ezelőtt. De akármeddig tudnám hallgatni.
- Hmm… szeretem a
hangodat. Beszélj még nekem –dörmögtem.
- Mit mondjak?
- Akármit – szorítottam
magamhoz.
- Nem jut eszembe
semmi- nevetett fel.
- Egyszerűen nem tudok
veled betelni! – jelentettem ki, majd szenvedélyesen megcsókoltam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése