2014. október 26., vasárnap

Rénszarvas könnye

Hannah:


 - Ehh, én nem - ráztam meg a fejem.
 - Egy szál nem a világ - forgatta a szemét Keith.
 - Akkor sem, inni már ittam. Zorall a kezembe nyomott egy löttyöt, amire valami olyasmit mondott, hogy „hubi-kóla”, de a cigi az nem. - Fintorodtam el, pedig a "hubi-kóla" elég finom volt.
 - Naaa, csak egyet - pislogott rám.
 - Szívok egyet Riley-éból, az úgy megfelel? - Kötöttem vele kompromisszumot, mivel tudtam, hogy nem érdemes versenyeznem Niké gyermekével.
 - Ezt egy győzelemnek nyilvánítom, igen megfelel - mosolygott rám fölényesen.
Riley már nyújtotta is a sajátját, hogy szívjak belőle, amit én meg is tettem. Ahogy a káros nikotin a tüdőmhöz ért bevillant előttem apám képe és gyorsan visszaadtam a szőkeségnek.
 - Ez még mindig szar - grimaszoltam és a legközelebb lévő pohárhoz nyúltam, hogy leöblítsem. - Ehh, Jack, tisztán… - Rázott ki a hideg, mire Keith-szék felnevettek.
 - Hé, Hannah. Menő vagy - Veregette meg a hátam, mire majdnem kiköptem a tüdőm.
 - Háh, tudom - legyintettem.
 - A kis egoista - rázta Riley a fejét mosolyogva.
 - KEITH! - Kopogtatta meg egy csaj Keith vállát. - Meghozták az újabb rakományt. Egyben az utolsót.
 - Oh, köszi Kim. - Állt fel a srác és egy "Mindjárt jövünk" felszólalással otthagytak minket.
 - Még van képük... - Nevettem fel. - Azért aranyosak együtt. A lány... Öhm. Kim? Kinek a lánya?
 Riley elmosolyodott.
 - Niké lánya. - Vont vállat.
 - Öhm... Akkor... Mivan?
Riley felnevetett. Érezhető volt, hogy régóta nem nevet szívből, de nem akartam még rákérdezni a dologra.
 - Kim és Keith kicsit furcsa páros, de ha egyszer nincs DNS-ük. - Vont vállat. - Kihasználják ezt.
 - Attól függetlenül aranyosak együtt. - Néztem utánuk, pedig már rég nem voltak a látóterünkben.
 - Jah - válaszolt Riley szűkszavúan. Mielőtt bármit mondhattam volna ő kérdezett. - Azt mondtad, hogy MÉG mindig szar a cigi. Próbáltad már?
 - Úgy emlékszem, hogy igen. - Értetlen képére magyarázni kezdtem. - Több életem volt.
 Még értetlenebb arcára elmagyaráztam neki néhány dolgot, amit ő egy Not Bad Arccal fogadott.
 - Megjöttem! - Ugrott elénk Keih egy üveggel.
 - Vodka! Király! - mosolygott a szőke lány.
 - Ehhez van egy szokás az országomban.
Még nem szoktam meg, hogy rengeteg olyan dolgot tudok, amit nem kéne.
 - Szokás? - Vigyorgott Keith.
 - Rénszarvas könnyről hallottatok már?
 Nemlegesen rázták a fejüket, mire magyarázni kezdtem.
 - A hazámban a vodkát úgy szokás inni, hogy egy tiszta cigifiltert belemártanak az italba, majd a nyelvük alá helyezik, így az alkohol könnyebben és nagyobb intenzitással szívódik fel. Ezt nevezik a "rénszarvas könnyének". - Fejeztem be a monológomat.
 - Ezt ki kell próbálni. - Nyúlt rögtön Keith a zsebébe és egy cigifilteres tasakot vett elő. Kihalászott egy darabot és beledobta az üvegbe.
 - Hé, nekem is! - Vette ki Riley a srác kezéből a filtereket és dobott a vodkába mégegyet.
Keith fogta és elkezdte felrázni az üveget, mintha egy bárpultos lenne.
 - Ennyi elég lesz! - Törölgettem a könnyeimet a nevetéstől.
 Riley kivette a vodkásüveget a srác kezéből és kihalászta a már megduzzadt filtereket.
 - HAJRÁ! Aki nem mer, az nem nyer! - Kiáltotta a Niké gyerek és a nyelve alá helyezte. Riley gyorsan utánozta, mindkettejük szeme kikerekedett.
 - Aztarohadt... - Könnyeztek be mindketten, mire felnevettem. Idióták.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése