Ryan
Azután, hogy Alexszel megittuk az összes maradék likőrt, nem tudom, hogy a lány hova tűnt el. Gondoltam elmegyek megkeresni, de útközben egy olyan emberbe botlottam, akivel nem szalasztottam volna el egy pillanatra sem, hogy beszélgessek. Nem volt senki a közelében, amit egyébként csodáltam is, mert annak ellenére, hogy lassan világosodott még mindenhol félvérek járkáltak, ő viszont teljesen egyedül üldögélt, egy üveg whisky társaságában. Mondanom sem kell, hogy már rendesen volt bennem pia, amiért még tudom, hogy Riley meg fog ölni, mert ha iszunk is sosem leszünk részegek. Ez amolyan íratlan szabály nálunk, viszont én most tényleg nem voltam magamnál. Nico mögé léptem és magamhoz húztam, legalább csak egy kicsit hagy élvezzem, hogy hozzáérhetek.
- James, húzz a picsába - motyogta, majd felemelte a fejét, és a pillanat törtrésze alatt elvörösödött, valamit kiugrott az ölelésemből. - Öhh, bocsi, azt hittem, hogy James jött vissza - vakarta meg a fejét, és rám emelte a tekintetét.
- Ryan, mennyit ittál? - nézett rám érdeklődve. Elvigyorodtam, és megvontam a vállam.
- Ezt én is kérdezhetném tőled, nem hiszem, hogy bárki más is ivott volna rajtad kívül abból az üveg Jackből - húztam fel a szemöldökömet továbbra is vigyorogva.
- Részletkérdés - pillantott oldalra, majd visszaült a székre, én pedig leültem mellé. A szeme sarkából figyelt engem, és egy hatalmas sóhaj keretében elém lökte a poharát.
- Ha már itt vagy igyunk, úgysem csináltam mást egész este, az önsajnálatban meg már régen elmerültem. - Azzal fogta az üveget, koccintott velem, és húzott belőle pár kortyot.
- Jóságos Istenek, hogy bírod ezt tisztán - tartottam el magamtól a poharat. - Egyébként mi van az önsajnálattal? - néztem rá érdeklődve, a fejét oldalra kapta, de még így is észrevettem, hogy elvörösödött.
- Hagyjuk, semmi - mondta egy sóhaj kíséretében. Kivételesen nem hagytam annyiban a dolgot, közelebb húzódtam hozzá, és a fejemet a vállának döntöttem. A testtartása merev volt, és egy szaggatottat lélegzett. - Mit csinálsz?
- Csak próbálom élvezni a helyzetet - jelentettem ki vigyorogva. A részegség? Nos, igen. Rossz hatással van rám. Vett egy nagy levegőt, és úgy fordult felém, majd kérdőn pillantott rám.
- Most csak játszol velem, vagy tényleg? - Kissé meglepett a kérdés, de szinte azonnal válaszoltam.
- Tényleg - bólintottam, és a válaszom után szinte egyből egymás ajkára tapadtunk. A szívem hevesen dobogott, a gyomrom liftezett, a gondolataim teljesen elszálltak, és hosszú ideig csak mi voltunk egymásnak.
- Love me just for an hour then you can forget me forever* - suttogta. Nekem pedig nem volt annyi lélekjelenlétem, hogy válaszoljak erre. Különben sem hitte volna el.
____________
* Szeress, csak egy órára, utána elfelejthetsz örökké.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése