2014. szeptember 28., vasárnap

Mindig megtudsz lepni

Jake:

 Ismeritek azt az érzést, amikor kikészít egy bizonyos személy, akit amúgy se kedveltek, aztán egy nyelvbotlása miatt előjön belőletek az állat? Én ismerem. De minden rosszban van valami jó is. Az egész ott kezdődött, hogy bementem a raktárba egy kis whiskyért. Mivel Alex Ryannel volt valahol, nekem is el kellett ütnöm az időt. Igen egy üveg pia társaságában. Azt terveztem, hogy iszok egy pohárral, aztán majd megkeresem őket. Csak a dolgok nem úgy alakultak, ahogy terveztem. Legnagyobb szerencsétlenségemre nem voltam egyedül a helyiségben. Démétér legutálatosabb lánya is ott termett. Fogalmam sincs, hogy miért követ, de eléggé idegesítő.
- A barátnőd faképnél hagyott egy melegért? Vagy miért iszogatsz itt egyedül? - jött felém vihogva Dee.
- Először is, nem hagyott faképnél. Másodszor semmi közöd hozzá.
- Hű. Valaki ma nagyon morgós kedvében van - mosolyodott el számomra undorítóan.
- Leszállnál rólam? Mellesleg rontod a levegőt, kimennél? - Ittam még egy kortyot az italomból.
- Nem kell velem így ellenségeskedned. Attól még, hogy az a pattogó liba… - nem tudta befejezni a mondanivalóját, mert azon nyomban felálltam és a falhoz taszítottam. Micsoda szerencse, hogy a raktárban éppen nem volt senki sem. Bár neki nem volt szerencsés helyzete. Előhívtam Callandort és a nyakához tartottam.
- Soha. Ismétlem, SOHA ne merj így beszélni Alexről. Megértetted? – néztem mélyen a szemébe, miközben még mindig a szorításom és a kardom rabja volt.
- Kérdeztem valamit! – mordultam rá ingerülten.
- Hallottam nem vagyok süket. Csak azon gondolkodom, hogy mit eszel rajta? Mi van neki, ami nekem nincs?
- Chh… nagyon meg akarsz halni - mosolyodtam el. – Egyébként meg, sok minden van neki, ami neked egyáltalán nincsen. Nem véletlenül járok vele.
- Kezdesz olyan lenni, mint ő. Hát nem veszed észre? Jake, én igazán szeretlek nem úgy, mint…
- Hallgass! Idegesít a csacsogásod. Alex is nagyon szeret, ezen ne aggódj - vágtam közbe és még erősebben odaszorítottam a falhoz. – És én is szeretem őt.
- Na persze - mormolta az orra alá.
- Befejezted?- kérdeztem unottan. Néhány perc kínos csend után, megszólalt.
- Megértettem - suttogta lehajtott fejjel.
- Hogy mit mondtál? Nem értettem elég jól.
- Megértettem. Megértettem. MEGÉRTETTEEEEEM! - kiabálta eszét vesztve. Eleresztettem és visszahívtam Callandort. Dee a mozdulataim után a földre rogyott és patakokban kezdtek el folyni a könnyei. Hátat fordítottam neki, majd kisétáltam az ajtón. Forrtam a dühtől, ezért kapkodni kezdtem a lépteimet. Nem tudtam, hogy hova megyek, csak távolabb Deetől. Sajnos az idegességtől eléggé homályosan láttam. Így amikor elértem a bungalókat, nekitámaszkodtam az egyiknek és csak remélni tudtam, hogy ez nem a Démétér kabin. Becsuktam a szememet, fejemet az ég felé emeltem és mély levegőket vettem. Nem tudom, hogy mennyi idő telhetett el, amíg így ültem. Végül, mikor kitisztult a fejem, körülnéztem. Az Árész bungalónál vagyok. Hála az isteneknek. Lehajtottam a fejemet és azon gondolkoztam, hogy meg kéne keresni Alexet és megbeszélni vele ezt az egészet. Legnagyobb meglepetésemre, nem kellett keresgélnem, ugyanis hirtelen megjelent a semmiből.
- Kukucs! – hajolt közel hozzám.
- Jézusom Alex! Mennyit ittál?
- Nem tudom, egy idő után már nem számoltam - gondolkozott el a kérdésemen.
- Gyere. Lefektetlek - húztam magamhoz, hogy az ölemben vigyem őt be. Ő viszont megtorpant. – Mármint aludni. Nem úgy gondoltam. Izéé… - magyarázkodtam zavartan, mire felhúzta az egyik szemöldökét, én pedig feszülten vártam a halálomat. Ehelyett, valami egészen más történt. Közelebb lépett hozzám és lecsapott a számra. Meglepetten fogadtam a csókot, de hamar megadtam magam. Nyelveink vad táncot jártak, majd hirtelen elváltunk egymástól.
- Le akarok feküdni veled Jake. Nem viccelek - súgta a fülembe vággyal töltve.
- Alex. Ha most szeretkezünk, akkor kizárt, hogy emlékeznél rá.
- Nem érdekel. Akarom. Most! - jelentette ki ellent nem mondó hangon. Amikor látta, hogy habozok, csókolgatni kezdte az arcomat, a teste szorosan hozzám feszült. Megadtam magam. Felkaptam az ölembe, majd beviharzottunk a szobába. Felültettem egy asztalra, a lábát szétnyitottam, hogy közelebb kerülhessek hozzá és elkezdtem lehúzni a pólóját. A sikeres művelet után ő kezdte lehúzni az enyémet. Apró csókokkal kényeztettem a nyakát, a vállát és a mellét. Amikor visszatértem a szájára, a farmerrövidnadrágja gombjával kezdtem el bajlódni. Amíg én az övével szerencsétlenkedtem, addig ő elkezdte az enyémet. Végül mindkettőnk sikert aratott és lekerültek ezek a ruhadarabok is. Ismét felvettem és az ágy felé vettem vele az irányt. Óvatosan lefektettem, majd felé tornyosultam. A szám felfedező útra indult az egész testén. Fentről kezdtem, amikor lefelé haladtam az ajkam rátapadt a combja belső felére, mire ő felnyögött és a háta ívben megfeszült. Gyönyörű látvány volt. Nem akartam egyből a lényegre térni, ki akartam élvezni ezt a pillanatot. Feljebb toltam magam, gyengéden szájon csókoltam, majd ismét a nyakánál vertem tanyát. Talán egy kissé túl sok időt töltöttem ott, mert halk szuszogásra lettem figyelmes. Felnéztem Alexre és elnevettem magam.
- Mindig meg tudsz lepni. Nagyon szeretlek - suttogtam a fülébe. – Aludj jól - nyomtam egy puszit a homlokára, majd az oldalára fordult és aludt tovább. Nem vártam tovább, én is oldalra fordultam és magamhoz húzva átöleltem. Amikor átöleltem az első gondolatom az volt, hogy milyen apró. A második természetesen az, hogy ezért a megjegyzésért megölne. Még szorosabban magamhoz húztam, fejemet belefúrtam dús barna hajába és elnyelt az álom.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése