Anya

Dee:

- Az a szemét. Gyűlölöm. De mégis, szeretem. A rohadt életbe-borítottam föl az ágyamat, ami egy nagy csattanást hagyott maga után.

Lerogytam a földre, a könnyeim ismét záporoztak, mint ott a raktárban. Hogy történhetett ez? Hogy jutottam el idáig? Már magam sem tudom. Tulajdonképpen mikor is szerettem bele Jakebe? Jah igen, amikor egyszer megmentett a vízbefulladástól. Azóta titkolom az érzéseimet. De ma, minden fényre került. Ha Jake elmondta Alexnek, akkor már az egész tábor tudja. Talán jobb lenne, ha eltűnnék. Igen, jobb lesz így. Felálltam, megfogtam egy papírt meg egy tollat és leírtam a gondolataimat: „Jake! Ezt a levelet már valószínűleg akkor fogod olvasni, mikor én már alulról fogom szagolni az ibolyát. Tudom, hogy soha nem fogod viszonozni a szerelmemet. Ezt ma eléggé a tudtomra adtad. Emlékszel, amikor kimentettél a vízből? Akkor szerettem beléd. Csak, hogy tudd. Ezért örökké hálás leszek neked. Mondanám, hogy legyetek boldogok Alexszel, de nem tudom ezt kívánni. Szóval, viszlát Jake. Aláírás: Dee” . Egy darabig még néztem a levelet. Aztán erőt vettem magamon, betettem egy borítékba, majd az ajtó felé vettem az irányt. Kiléptem és elsétáltam a Hermész bungalóhoz, bementem és letettem Jake ágyára a levelet. Egy darabig csak álltam ott és bámultam. Végül hátat fordítottam, és kiviharzottam a tó felé. Amikor odaértem, elkezdtem a víz felé sétálni. Egy kissé haboztam. Még mindig kísértett a múlt. De nem foglalkoztam vele. A fejemben kérdések fogalmazódtak meg. Tényleg megölöm magam, egy srác miatt? Azt hiszem igen. Hisz nélküle, élve is halott vagyok és üres.

- Megteszem. Meg fogom tenni- határoztam el magam. Nagy levegőt véve elkezdtem befelé sétálni. Egyre messzebb mentem, amíg már nem ért le a lábam. Végül elengedtem magam és a tó mélyére süllyedve, elvesztem a sötétségben.  

Már meghaltam volna? Nem, még nem. Még lélegzem. Várjunk csak! Lélegzem? Nem fulladozom?! Biztosan valaki kimentett. A francba, de ki?

-Magadhoz tértél? Ennek örülök. Nem sok híján múlt,hogy megfulladj-magyarázta egy lágy, de szigorú hang. Pislogtam néhányat,hogy tisztuljon a látásom és megnézzem ki beszélt hozzám.

- Mégis hogy képzelted ezt lányom? Csak úgy depiből megölöd magad, mert nem viszonozta egy már elkötelezett srác a szerelmedet? Azt kell mondanom ez szánalmas. Te ennél okosabb vagy. Egyébként meg, érezd magad megtisztelve. A törvény szerint nem avatkozhatunk bele a gyermekeink dolgába. De te most kivétel voltál, mert még dolgom van veled- magyarázta az istennő anyai aggodalommal a szemében.

- Anya- csak ennyit tudtam mondani könnyezve, aztán elnyelt az álom.