Virágzó barátság

Alex:

Kheirón összehívta a bungalók vezetőit a Nagy Házba plusz még azokat akiket érintett Arion ügye.

 - Először is köszönöm, hogy eljöttetek. Másodszor, Alex kérlek ismertetnéd az eddigi információkat róla?

 - Van más választásom? - néztem Kheirónra, majd mielőtt megszólalhatott volna belekezdtem. - Szóval. Arionnak kellett az aranygyapjú, hogy új tábort alapíthasson. A célja egyenlőre annyi, hogy minél több embert toborozzon.

 - Ez megmagyarázza a folyamatos eltűnéseket - szólt közbe Maddox.

 - Pontosan - bólintottam.

 - És mi lesz az után, hogy elég embert gyűjtött össze? - kérdezte Dee.

 - Nem vagy valami észlény ezért elmondom. Röviden és tömören, hogy felfogd, lerohanja a tábort.

Kijelentésemre mindenki felbolydult és halk susogásba kezdtek.

 - Nyugodjatok meg! Ezt nem fogjuk hagyni. Beszélek az istenekkel és július közepén elmegyek, hogy nyomozzak egy kicsit ez ügyben - jelentette ki táborvezetőnk.

 - És Mr. D marad velünk? - kérdeztem kissé meglepődve.

 - Igen. Miért?

 - Nekünk végünk. Srácok most ássátok meg a sírotokat, mert miután már megőrültetek nem fogjátok tudni - mondtam jól szórakozva.

 - Hé, azért apám ennyire nem szörnyű - tiltakozott Maddox.

 - Ezt még te sem hiszed el - veregette meg a vállát Jake.

 - Kedves Alex Midori. Attól függetlenül, hogy most nem vagyok jelen ezen a gyűlésen, még van fülem. Mellesleg neked még időt se adok sírt ásni - jelent meg hirtelen az istenség.

 - Csak felakartam dobni a hangulatot. Elnézést kérek a rossz poénért - mondtam a nevetésemet visszafojtva.

 - Még egy ilyen, Árész kicsi lánya és hallá változtatlak - jelentette ki majd hirtelen eltűnt.

 - Midori a családneved? - kérdezte Jake meglepődve.

 - Ne mond, hogy nem tudtad - esett le teljesen az állam.

 - Ne...öm...izéé.

 - Hogy lehet, hogy nem tudtad? - akadtam ki teljesen.

 - Mert egyszer csak odajöttél úgy, hogy : "Szia, Alex vagyok. És te?"

 - Áh, szóval az én hibám, hogy nem mutatkoztam be teljesen?! Bocs - vágtam hozzá bunkón.

 - Nem ezt mondtam.

 - Mindegy nem érdekel. Végeztünk, Kheirón? - kérdeztem idegesen.

 - Igen, már mindent megbeszéltünk. De...

 - Leléptem- téptem fel az ajtót és kiviharzottam.

 - Várj meg! - kiáltott utánam egy ismerős hang. Ryan volt az.

 - Nézd, ha kiakarsz oktatni ...

 - Miért akarnálak kioktatni? - szakított félbe.

 - Miattam van?

 - Ne hibáztasd magad ezért - törölte le az egyik könnycseppemet.

 - Légyszi ne mond el senkinek se, hogy sírtam - öleltem meg.

 - Nem mondom, ne aggódj. Van kedved velem animét nézni?

 - Ahhoz mindig van - mosolyodtam el, letörölve a maradék könnyeket.

 - Akkor mire várunk még? Menjünk és nézzünk Tree-t - emelte a magasba a kezét, belőlem pedig kitört a nevetés.

 - Az Free. De nem gond, majd  teszek érte, hogy végre megjegyezd.

 - Csak ne verj meg - nevetett fel ő is.

 - Téged nem tudlak. Túl cuki vagy ahhoz - borzoltam meg a haját.

 - Vigyázz, a végén még elszállok magamtól.

 - Az sose baj. Egyébként, köszönöm - mondtam komolyan a szemébe nézve.

 - Szívesen, máskor is, hiszen ezért vannak a barátok - mosolygott rám.

Barátok. Nem is tudom, hogy mikor volt utoljára ennyire jó fej barátom.

 - Ryan. Te vagy a legjobb meleg barát a világon.