Erósz huncutkodik

Bon-bon - Cukipofa

Maddox:

   Elindultam a gyakorló pálya felé. Egész nap ott szerettem volna elütni az időt. Annak lévén, hogy egyedül vagyok a Dionüszosz bungalóban, nincs sok szórakozásom. Sajnos nincsen sok Dionüszosz gyerek, aki bevállalja, hogy lejöjjön a táborba. Igen, le. Az apám a bor istene, míg anyám Ariadné. Az Olimposzon élek és... Unatkoztam. Nem nagyon volt ott semmi. Az istenek (Zeusz, Poszeidón, Árész) elég sűrűn hajbakaptak. Így csak az állandó veszekedést hallottam apám mellől.

 - Szeretnék lemenni a félvér táborba - közöltem anyámmal, Ariadnéval.
 - Aham, persze menjél nyugodtan, de előbb Zeusszal beszéld meg. - Szerintem fel se fogta, hogy mit mondtam, de nem is igazán zavart.

  Elindultam felkeresni a villámok istenét.

 - Zeusz - léptem mellé, mikor megtaláltam. - Le szeretnék menni a Félvér táborba.

 - Aham... - vonta össze a szemöldökét. - Minek?

 - Mert... - Rád akarom uszítani az összes félvért. -, apámmal akarok lenni.

 - Rendben van, menj, de csak tíz évet tölthetsz lent a földön - köttötte ki a feltételeket, majd elsétált.

  Elköszöntem a haveromtól Erósztól, majd lassan leereszkedtem a való világba. Különös volt, azt meg kell hagyni. Viszont apám arca, mikor meglátott. Na az megért pár drachmát.

 - Te mit keresel itt? - nézett rám. - Csak nem Zeusz küldött, hogy megbocsáltja a bűneimet és visszaenged?

 - Nem.

 - Akkor nem értem, TE miért vagy itt? - vonta össze a szemöldökét.

 - Világuralomra akarok törni! - vontam vállat. - Melyik az én bungallóm?

  Miután lenyugtattam és elmagyaráztam neki, hogy miért is jöttem, nagyjából megértette. Azóta eltelt három év és én még mindig itt dekkolok. Néha jó, hogy nincs körülöttem az a sok isten, de mivel egyedül lakom a bungallómban és ráadásul még ki is közösítettek, mert halhatatlan vagyok... Hát, nem volt a legjobb érkezés. Viszont mostanra már megismerkedtem pár félvérrel. Egyik legjobb haverom Jake lett, akinek van egy idegesítően szemtelen barátnője. Hol is tartottam? Jah, hogy elindultam mászni. Viszont ez nem nagyon akart összejönni, mivel már vagy ezredjére dobott le a láva. A pólómat szénné égette. Pedig ez volt a kedvenc narancssárga pólóm! Na nehogy elhigyjétek! Hajamat összefogtam és újra kezdtem. Már éppen feljutottam volna a csúcsra, mikor egy hangot hallottam meg lentről.

- Meg akarod ölni magad? Gyere le, mert ki fog törni a vulkán! - kiabált.

- Te meg ki vagy? - néztem végig rajta. Vörös haja ki volt engedve és az arcára is valaki ráfújta a szeplőket.

- Gyere már le, mert a végén megégsz! - aggódott értem. Hmm... Ez cuki. Aggódik értem.

- Dehogy fogok! - vigyorogtam. - Ha meg véletlen meghalok... Jah, azt nem tudok!

- He? - nézett rám értetlenül. Biztosan új.

  Csak másztam tovább. A következő pillanatban megremegett a mászófal és hatalmas erővel kitört a vulkán. Mi a fene? Ez erős volt és veszélyes - gondoltam már a földön fekve. Viszont úgy éreztem, hogy megérte, ha ilyen szeplős angyal hajol fölém.

- Áucs.

- Te idióta! - benyúlt a hónom alá és eltámogatott az egyik padhoz. - Ülj le - utasított.

- Helló, az előbb nem tudtalak nagyon megnézni. -flörtöltem vele. - Mikor tudsz rám időt szakítani? Mondjuk a holnapod szabad egy randira?

- Hol sérültél meg? - kérdezte, de azért elpirult.

- Mindjárt jobb lesz - fogtam meg a lesúrolt részt.

- Biztos? - Letérdelt a lábamhoz. Elég különös pozícióban voltunk. Mintha már nagyon régen ismernénk egymást.

- Cuki vagy - simítottam végig a puha bőrén.

- Nem cuki, Izabella - javított ki.

- Jó humor - válaszoltam elismerőn.

- Ez a neved?

- Maddox vagyok - nem bírtam megállni, így egy csókot leheltem a homlokára.

- Nem, te őrült vagy - pattant fel gyorsan.

- Ha egyszer Dionüszosz az apám? - magyaráztam.

- A bor, a mámor és az őrület istene? - kérdezte érdeklődve.

- Apa és Árész is az őrület istene egy részben.

- Köszi a kiselőadást - elindult a Nagy Ház felé.

- Szívesen, de még nem válaszoltál! - Akartam azt a választ.

- Tudom - távolodott egyre.

- Ráérsz holnap? - kiabáltam utána.

- Nem tudom - nevetett fel, majd tényleg eltűnt a szemem elől.

Eldöntöttem, hogy ideje meglátogatnom a barátomat.

- Erósz! Mi a fenét művelsz már megint? - vigyorodtam el.

- Neked is szia - fordult felém. - Hát nem édes az a vörös lány? Kicsit besegítettem nektek - kacsintott.

- Hát... Köszi. - Letelepedtem mellé.

- Mi újság a táborban? - kérdezte lezseren.

- Áh, csak a szokásos - legyintettem. - Pár táborlakó eltűnt már egy hónapja kb, a felderítő csapat még nem "nyilatkozott", hogy rájuk találtak-e vagy sem. Aztán előkerült valami Hannah nevű 2500 éves csaj is...

- Hannah? - kérdezte meglepetten.

- Aham - bólintottam. - Ismered?

- Ismertem valaha egy Hannah nevű lányt, de ő az egyik...

- Triász gyereke? - Kérdeztem. -, mert ha igen és pont Hádészé, akkor az EZ a Hannah lesz - feltápászkodtam. - Mostmár mennem kell.

Sajna nem sűrűn és nem is sok ideig jöhettem vissza az Olimposzra.
- Rendben.

Nem nagyon figyelt már rám. A távolba meredt és azt az egy nevet suttogta: Hannah.