Egy elbaszott románc

Arion:

- Alex?

- Mit akarsz már megint? - fordult felém lenézően.

- Most már semmit.

- Én is így gondoltam - vágta hozzám flegmán, majd kiviharzott az ajtón. Nem is értem, hogy hogyan szerethetek egy ilyen nőszemélyt? Utálatos, bunkó és... nekem így kell. Néhány percig még hezitáltam, majd utána mentem. Rossz döntés volt.

- Alex! - kiáltottam utána határozottan.

- Mi van?

- Csak hallgass végig. Oké? - néztem mélyen a szemébe.

- Jó. De még ma nyögd ki, mert lopod a drága időmet.

- Megtisztelsz - húztam mosolyra a számat.

- Szóval? - türelmetlenkedett tovább.

- Nem fogok beszélni inkább csak megmutatom - fogtam meg a  karját és magamhoz húzva megcsókoltam.

- M...Mi a?! - tolt el magától meglepődve. Basszus. Ki kell találnom valamit. Gyerünk Arion gondolkozz!

- Háh. Látnod kéne az arcodat. Csak hogy tudd, ezt Délia miatt tettem. Csak féltékennyé akartam veled tenni.

- Idióta! - mondta  gyűlölettel telve, majd engem félrelökve futott a Hermész kabin felé.

Végül felébredtem.

- Már megint átkellet élnem ezt - suttogtam a  levegőbe. Egy valamit jól jegyezzetek meg: A kapcsolatok olyanok, mint az üveg: néha jobb, ha összetörve hagyjuk, ahelyett, hogy megsebeznénk magunkat, mialatt próbáljuk újra összerakni.

 Nagy nehezen kikászálódtam a hálózsákból és kinyitottam a sátram ajtaját. Kiléptem és elindultam a tábortűz köré lepakolt padokhoz, ahol már egy páran halkan beszélgettek. Útközben megbotlottam egy hanyagul felvert sátor zsinórjában, amit egy oltári nagy káromkodás követett.

- Na mi van Arion? Csak nem hosszú volt az éjszakád? - nevetett fel Austin.

- Nagyon vicces vagy.

- Nem én vagyok az, aki éjjel Alex nevét kiabálta - rántotta meg a vállát mosolyogva.

- Menj a francba. Egy szavad se lehet, befogadtalak nem?

- Attól az még nem jelenti azt, hogy nem szekálhatlak. Vagy tévedek? - nézett rám felhúzott szemöldökkel.

- Nincsen kedvem veled vitatkozni. Mentem reggelizni.

- Kajak bejön neked Alex? - kérdezte még gyorsan, miután hátat fordítottam neki.

- Ne merd a nevét a szádra venni a közelemben. Amúgy meg, semmi közöd hozzá - vágtam neki oda, majd tovább sétáltam. Leültem egy üres padhoz és hozzáláttam a reggelimhez. Néhány perccel később Minne ült le mellém.

- Mi a terved? - kérdezte teljesen váratlanul.

- Tervem még nagyon nincs. Csak annyit tudok, hogy még toboroznunk kell tagokat.

- Majd szólj, ha támadunk. Abban számíthatsz rám - állt fel az asztaltól és elbicegett.