Kim:
- Felkelni! - kopogtak be az ajtónkon kiabálva.
Szokásomhoz híven át akartam fordulni a másik oldalamra, de ezt Keith teste megakadályozta.
- Jó reggelt, Napsugár - nyomott egy puszit a számra.
- Anyád a napsugár - ültem fel fáradtan.
- Ebben két kivetni valót találok...
- Ne is folytasd - kászálódtam ki mellőle.
- Először is: Niké a te anyád is, másodszor: ő nem Napsugár, de te az vagy.
Ő is kimászott, így be tudtam ágyazni. Öltözködni kezdtünk. Néha (egész véletlen) arra tévedt a tekintetem, ahol tesóm szekrénye állt. Meglátszott rajta a napi edzés, mivel azokon a bizonyos kockákon szoktam zongorázni esténként, ha tehetem. Keith felém fordult, majd egy gonosz vigyor kísértében elindult lassan felém. Csak egy rövidnadrág volt rajta, míg én már rég felkaptam magamra a narancssárga tábori pólót és ahhoz egy fekete rövid gatyát.
- Ne menekülj - kacsintott rám, majd felém vetődött.
Ezért jó, hogy van egy másik Niké gyerek rajtam kívül, mert így nem érzem azt, hogy különböznék a többiektől. Mi egymásnak teljesen normálisak vagyunk, nem érzünk késztetést, hogy legyőzzük a másikat. Bár azt kijelenteni, hogy normálisak vagyunk, felért egy öngyilkossággal. Főleg, hogy most is -átugrálva az ágyakon- próbálok menekülni Keith elől. Sajnos azonban nem a szerencse gyermeke vagyok, így hamar elbuktam egy kint hagyott cipőben. Annyira nevettem, hogy nem bírtam felkászálódni a földről sem, azok után meg végképp nem sikerült, hogy Keith rám feküdt.
- Agyon nyomsz! Szállj le rólam - nyögtem.
- Este nem kiabáltál így - préselt még jobban a földhöz a súlyával.
- Hülye - kúsztam ki alóla nagy nehezen.
Felmásztam az ágyamra, hogy kifújjam magam. Fejem lelógatva figyeltem, ahogy tesóm törökülésbe tornázza magát és közelebb csúszik.
- Már megbeszéltük, hogy halk leszek, minden egyes alkalommal. Különben tényleg szétválasztanak minket - emlékeztem vissza Kheirón aggodalmára.
Egyszer régen, még eónokkal ezelőtt a vén kentaur kikötötte, hogy nem lehet kettesben egy félvér pár sem. Ha ezt lefordítom, hogy ti is értsétek, akkor ez a szabály annyit tesz, hogy Kheirón vigyáz a nemi életünkre. Mikor kiderült, hogy Nikének két gyereke van és véletlen mindketten más neműek, először szét akartak választani minket. Végül meggyőztük Kheirónt, hogy mi született angyalkák vagyuk.
Kheirón nem nézi jó szemmel, ha valaki dohányzik, de nem nagyon szól érte. A szabályzatban nincs benne, hogy "Félvérek nem alkoholizálhatnak." Viszont arra figyelünk, hogy ne vegyék észre. Például sose iszunk bort! Mr. D rögtön el is kobozná és (amennyire szeret minket) be is árulna.
- Szeretnélek egyszer máshol is... - hagyta direkt befejezetlenül a mondatot.
Perverzül megnyalta a száját, mire nyeltem egyet. Ez persze nem kerülte el a figyelmét és rögtön megcsókolt. Ezt a módot a Pókember után kísérleteztük ki, és mivel én szertek fejjel lefelé lógni, így én kaptam a Pókember szerepet. Addig smároltunik, míg szédülni nem kezdtem és higyjétek el, hogy fejjel lefelé lógva, levegő hiányban, hamar elszédül az isten gyermeke. Lassan szétváltunk. Ő feltápászkodott és az ajtóhoz lépett.
- Vesztettem - lépett ki a szabadba és rám se nézve, ott hagyott egyedül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése