Újabb eltűnés

Hektor:

Megölöm Rileyt, ez már biztos. A lényeg, hogy elindult felém, de néhány másodperccel később jött Rina is.

 - Jake baszd ki, felém jön! - pánikoltam be teljesen.

 - Látom, sok sikert - veregette meg a vállamat, majd elment a többiekkel együtt. Csak Ryan maradt velem, nyilván a tesója miatt.

 - Szóval? - kérdeztem reménykedve a lánytól.

 - Elmegyek veled randizni, de egy esélyed van. Több ok miatt is, főleg azért, mert Árész gyerek vagy.

 - Rendben - egyeztem bele boldogan.

 - És mikor?

 - Mit szólnál hozzá, ha a hétvégén kérnék kikérőt Kheiróntól és elmennénk egy kalandparkos étterembe? - ajánlottam fel a szerintem kitűnő ötletet.

 - Kalandparkos étterem? - kérdezett vissza meglepődve.

 - Nem hangzik jól, mi?

 - Nem. Vagyis nem az nem csak...

 - Értelek - mosolyodtam el kedvesen - Még sose voltál ilyenen.

 - Igen, fogjuk rá. Akkor hétvégén, szia.

 - Szia - köszöntem vissza.

 - Na, Romeo. Boldog vagy? - kérdezte Ryan vigyorogva.

 - Veszettül az vagyok.

 - Nincs mit - nézett rám Riley .

 - Nem tudom eldönteni, hogy megköszönjem-e. Mivel a szívbajt hoztad rám, amikor Rina is elindult veled. De beszéltél vele és egyáltalán kommunikálni tudtunk, köszi.

 - Elég lett volna egy köszi is. Nekem nem kell a hegyi beszéd - magyarázta hűvösen.

 - Mindegy. Jól alakult, az a lényeg.

 - Ja, viszont mi léptünk vissza a kabinba - intettek oda nekem.

 - Ez jó ötlet. Asszem' én is megyek. - Tévedtem, rossz ötlet volt, mert amint beléptem...

 - HEKTOR! - halottam meg a nevemet hirtelen.

 - Ööö... Alex?

 - Te most komolyan kiakarod nyíratni magadat? - kérdezte idegesen. Én csak megráztam a fejem.

 - Akkor meg mi a francért... - kezdett bele, de abbahagyta.

 - Mi az?

 - AUSTIN! - fordult az említett felé.

 - Jó, én voltam. Bocs Hektor, hogy rád fogtam.

 - Valaki elárulná, hogy mi folyik itt és Austin miért kér bocsánatot? - értetlenkedtem tovább.

 - Valaki, lyukakat égetett a kedvenc pólómra, egy olyan üzenetet hagyva maga után , hogy " Ez így szexibb. ~ Hektor. " De most már tudjuk, hogy Austin volt - magyarázta Alex dühösen.

 - Nyírd ki!

 - Nem kell kétszer mondanod, de amúgy is terveztem - mosolyodott el és a srác felé igyekezett.

 - Ne, várj! Bármit megteszek.

 - Bármit? - kérdeztem szemöldökömet felhúzva.

 - Óh, ne már, Hektor. Már tökre elképzeltem, ahogy...

 - Inkább ne folytasd, kérlek. Nem akarom, hogy felforduljon a gyomrom - vágott közbe Klió.

 - Jól van, rendben. De csak most az egyszer - válaszolt vissza szokatlanul jó fej hangon.

 - Hé! Klióval miért vagy ennyire elnéző? - kérdeztem felháborodva.

 - Lássuk csak...mert mondjuk ő mindig hallgat rám, nem csinál olyan idióta dolgokat mint ti, és még sorolhatnám.

 - Ez igazságtalan - motyogtunk egyszerre a fiúkkal  az orrunk alá.

 - Ilyen az élet - rántotta meg a vállát.

 - Egy pillanat! Hol van Austin? -  néztem körbe a szobában, de sehol sem láttam.

 - Úgy néz ki, hogy megszökött - szólalt meg Klió elvékonyodott hangon. Alexre néztem, néhány másodpercig elgondolkodva bámult maga elé, majd megszólalt.

 - A rohadt életbe!

 - Mire jöttél rá? - kérdeztem.

 - Gyere velem! - ragadta meg a karomat és kirángatott.

 - Hová sietünk? Majd visszajön, nem?

 - Nem fog. Mostanában tűnnek el a táborlakók nem vetted még észre? Az egyik Nemeszisz gyerek is eltűnt - mesélte a történteket.

 - Átállnak Arionhoz.

 - Na végre, hogy rájöttél - mondta gúnyosan, majd hirtelen megtorpant.

 - Mi van? - kérdeztem rosszat sejtve.

 - Úgy néz ki, hogy elkéstünk - mutatott a lábnyomokra, amik már a táboron kívül voltak. - Szólnunk kell Kheirónnak.