Tudom

The Grenma - Cirkusz

Most mivel több zenére írtam, így gondoltam berakom a másodikat is: Grease - Greased Lightning

Izabella:

   Csak néztem az elsuhanó tájat és gondolkodtam. Autók ezrei száguldottak el mellettünk és emberek, akik nem mind voltak igaziak. Sokak szörny alakban sétálgattak és én csak találgatni tudtam, hogy éppen kinek a bőrébe bújtak. Most már tudom, hogy sokakban nem bízhatok meg. Tudtam, hogy léteznek istenek. Tudtam, hogy van egy tábor, ahol az istenek gyerekei élnek. Tudtam, hogy most oda tartok. Valami gáz van ott. Annabeth és a Percy egy aranygyapjúról beszélgettek. A részletek még homályban vannak, de szerintem már nem sokáig. Ahogy egyre jobban közeledtünk a táborhoz, úgy nőtt a feszültség az autóban. A sofőr is megérezhette ezt, mivel hamarabb kirakott minket.

 - Eddig tudtalak titeket hozni - nyújtotta a kezét a pénzéjért.

 - Köszönjük - mondtuk kórusban a szőke lánnyal.

  Követtük a szemünkkel a taxit, amint elhajt. Mikor elég messze volt neki vágtunk a hegynek. Régi emlékeket idézett fel bennem a hegymászás. Kissé meg is szédültem tőle. A kezem akaratlanul is a hajamban lévő fehér tincsre tért. Időről-időre azt vettem néha észre magamon, hogyha meglátok egy tárgyat, akkor valami beugrik. Valami emlék. Tudom, hogy ott voltam, most már csak a részletek kellenek!

 - Annabeth! - A lány után siettem, mert idő közben jócskán lehagyott.

 - Igen?

 - Mi történik most a táborba és mi történhetett velem a hegyen? - nyögtem ki végre.

 - Hosszú történet - elgondolkodott -, bár az út is hosszú... Legyen.

Egy kicsivel később:

 - Ahhaaa... - nyújtottam el direkt a szót. - Szóval van ez az aranygyapjú, amit elloptak és most nem túl biztonságos a tábor.

 - Igen - helyeselt.

 - Akkor most ezt kéne visszaszerezni attól az Iaron gyerektől?

 - Arion, igen.

 - Miért lopta el? Ez így nem logikus. Ha nincs egy tábora, ahol alapból van egy védőpajzs, akkor a Gyapjú magától nem képes csak úgy egy védőfalat emelni. Ugye?

 - Ez igaz... - gondolkodott el Annabeth. - Erre szerintem még Kheirón sem gondolt.

 - Ha ez a gyapjú alapból gyógyít, akkor nem úgy kéne lennie, hogy a pajzsot is meggyógyította? Akkor biztonságos a tábor, vagy sem? - Hirtelen megláttam a fenyőfát, amiről Annabet mesélt. Különös, hogy ez a fa előtte egy lánynak az életét jelentette.

 - Beszélek Kheirónnal.

 - Az egy sárkány? - torpantam meg, mikor megláttam a fa tetején lévő kígyószerűséget.

 - Ő itt Péleusz, ő védte az aranygyapjút - simogatta meg a sárkány fejét.

 - Van még valami különleges lény, amiről tudnom kéne, mielőtt megtámadna? - nyeltem nagyot.

 - Tudtommal csak a Hárpiák.

 - Hárpiák? - csúszott fel két oktávot a hangom.

 - Nyugi, csak akkor bántanak, ha este ki akarsz lógni a táborból - legyintett és besétált a kapun.

  Én kissé megszeppenve követtem. A Nagy Háznál szétváltunk, mivel Annabeth még beszélni akart Kheirónnal, azokról a dolgokról, amiket mondtam. Én elindultam... Amerre láttam. Először a gyakorló pályát akartam megnézni.

  Egy nagy mászófal volt a szabadban, amiről láva folyt. Igen láva. Néha kitört a "mini vulkán" és olyankor elárasztotta a mászókat. Az első gondolatom az: "Ezek megőrültek!" és a "Itt mindenki meg akar halni?" volt. Aztán megláttam, hogy csak egy ember van az egész pályán. Éppen felfelé mászott már vagy hatodszorra, mert mindig lezuhant. Hosszú barna haja volt, ami most egy copfba fogva lógott a hátán, bár még így is leért a háta közepéig. Póló nem volt rajta, így kissé legeltethettem a szemeim az izmain, amik minden egyes újabb kapaszkodás után megfeszültek. Barnás bőre volt, kissé spanyolos beütése lehetett.

  Egy furcsa, morajló hang ébresztett rá, hogy ez a srác mindjárt ropogósra sülhet, ha nem jön le azonnal. Számításaim szerint fél perc múlva ismét kitör a vulkán, de most nagyobb erővel, mint eddig (a hangokból ítélve). Odaszaladtam a mászófal alá és onnan kiabáltam neki.

 - Meg akarod ölni magad? Gyere le, mert ki fog törni a vulkán! - próbáltam hatni rá észérvekkel.

 - Te meg ki vagy? - nézett rám.

 - Gyere már le, mert a végén megégsz! - akadtam ki teljesen, mivel volt egy olyan sejtésem, hogy a félistenek sem halhatatlanok.

 - Dehogy fogok! - vigyorgott aggódásomon. - Ha meg véletlen meghalok... Jah, azt nem tudok! - kacsintott rám.

 - He?

  Csak mászott tovább és rám se hederített. A következő pillanatban megremegett a mászófal és hatalmas erővel kitört a vulkán. A srác az egyik pillanatban még a falon mászott, a másikban pedig már a föld felé zuhant. Mikor elült a por, a földön fekvő testhez futottam.

 - Áucs - nyögött fel fájdalmasan.

 - Te idióta! - benyúltam a hóna alá és eltámogattam (nagy nehézségek árán) az egyik padhoz. - Ülj le.

 - Helló, az előbb nem tudtalak nagyon megnézni - Mért végig. - Mikor tudsz rám időt szakítani? Mondjuk a holnapod szabad egy randira?

 - Hol sérültél meg? - hagytam, figyelmen kívül az előző kérdését.

 - Mindjárt jobb lesz - nyúlt az oldalához, ahol lesúrolta.

 - Biztos? - Letérdeltem a lábához, mert míg ő ült, addig nekem nagyon is nehéz volt állva maradnom.

 - Cuki vagy - simított végig az arcomon.

 - Nem cuki, Izabella - helyesbítettem.

 - Jó humor - mosolygott.

 - Ez a neved? - húztam fel a szemöldökömet.

 - Maddox vagyok - puszilt homlokon.

 - Nem, te őrült vagy - álltam fel gyorsan, mikor láttam, hogy gyógyul a sebe.

 - Ha egyszer Dionüszosz az apám? - vont vállat.

 - A bor, a mámor és az őrület istene?

 - Apa és Árész is az őrület istene egy részben - oktatott ki.

 - Köszi a kiselőadást - intettem, majd elindultam a Nagy Ház felé.

 - Szívesen, de még nem válaszoltál.

 - Tudom - mentem tovább.

 - Ráérsz holnap? - kiabált utánam.

 - Nem tudom - hagytam őt egyedül a padon.