Ryan
Riley-t semmi kedvem nem volt a hülyeségeimmel untatni. De rajta kívül meg nem volt senkim, akivel megbeszélhettem volna a mindennapi gondjaimat. Sürgősen kellett valakit találnom, aki végighallgat, és tényleg tud tanácsot adni. Bár ismertem szinte az összes táborlakót, most mégis képtelen voltam találni valakit, akivel beszélhetnék. Igaz, James egy lelki szemetesláda volt, és nagyon sokan hozzájártak beszélgetni. Hihetetlenül nagy realizmusa volt, és ez bárkit meg tudott nyugtatni. Én viszont nem hozzá rohantam, ahogy azt sokan tették volna. Két okból kifolyólag sem akarózott. Az első az volt, hogy Nico legjobb barátjáról beszéltünk, így még a végén az egész sztorim visszajut a célszemélyhez, nem mintha, amúgy nem lenne megbízható a srác… A másik pedig az, hogy egyáltalán nem vagyok abban biztos, hogy neki nem tetszik. Aztán lehet, hogy csak paranoiás vagyok, de fel kell fogni, hogy ezzel az üggyel nem fogok hozzá rohanni. Ismerős arcokat kerestem mindenfelé. Mármint, nagyon sokukat ismertem, de nem voltunk jobban köszönőviszonynál. Olyanokat kerestem, akikkel szoktam is beszélgetni. A legközelebbi ilyen személy Alex volt. Éppen jött ki a női zuhanyzóból, és egy csomó tisztítószert vitt magával. Riley említett valami olyasmit, hogy most két hétig ők takarítják a tábort. Gondolom nemrég végezhetett a fürdőszobával. Odafutottam hozzá, és kikaptam a kezéből a felmosó vödröt, és a felmosót. Felhúzott szemöldökkel és kissé morcosan nézett rám.
– Nincs szükségem a segítségedre – próbálta visszavenni tőlem az elvett dolgokat, de túl magas voltam, és természetemből adódóan gyorsabban futottam.
– Nekem meg szükségem van a tiédre, úgyhogy cserébe hagyd, hagy vigyem – kértem a lányt, reméltem, hogy nem teljesen fölöslegesen.
– Mit akarsz? Nincs túl sok időm, még le kell ellenőriznem, hogy azok a barmok mit csináltak a többi helységben. Hektor és Zorall vállalta a fiú zuhanyzót, szerintem nagyobb a mocsok, mint előtte volt – sóhajtotta unottan. Megértem, én sem lennék túl boldog, ha nekünk kéne a tábort takarítani.
– Csak beszélgessünk, visszaviszem veled a takarítószereket, azután pedig elkísérlek a fiú zuhanyzóig. Mellesleg én is kíváncsi vagyok arra, hogy az a kettő mennyire tudott kitakarítani – vigyorogtam Alexre. Eléggé nyűgös lehetett, mert végül belement abba, hogy elkísérjem őt. Alaphelyzetben tuti, hogy lerázott volna.
– Na, még egyszer megkérdezem, hogy mit akarsz? Mert ha nem beszélsz, csak pazarolod a drága időmet. Egyedül gyorsabban tudnék haladni. – Nem értem, hogy miért mondja, hogy gyorsabban tudna haladni, így is gyors tempóban haladtunk.
– Hát, az a helyzet, hogy Riley–t már nem akarom untatni a baromságaimmal, szóval valakivel beszélgetni szeretnék.
– Mázlid van, itt vagyok. Most már viszont kíváncsi is vagyok, hogy mi az, amit ennyire nehezen nyögsz ki. – A hangjában egy kis gúny keveredett az eredeti hangszínével. Valószínűleg csak szimpla megszokás.
– Izé, nem tudom, hogy tudsz–e róla, de meleg vagyok – pillantottam rá, de ő csak bólintott. Persze, hogy tudja, hiszen mindenki látott engem Kikuval. – Pár napja megláttam Nicot, tipikus szerelem első látásra, azóta már beszéltem is vele, viszont fingom nincs, hogy mit kezdjek a helyzettel.
– Nekem sincs több tippem – vont vállat. – De rajta mit látsz? Tetszel neki, vagy nem?
– Lényegre törő vagy – törtem meg egy pillanatra a témát.
– Ja, az vagyok, mindig is ilyen voltam. Szóval? – Igaza van, hogyha már bevállalta velem a beszélgetést, akkor válaszoljak is a kérdésére.
– Nem beszéltünk túl sok mindenről, és eléggé elutasító volt velem szemben. Nem úgy, mint először, akkor még ki is erőszakolta, hogy belenézzek a szemébe. Aztán mielőtt lelépett adott egy puszit. Ez jelent valamit? – néztem Alexre reménykedően.
– Hát, figyelj. Gondolom igen. Néztem elég yaoit ahhoz, hogy ezt meg tudjam állapítani. De aztán kitudja, Hádész kölyök, náluk nem lehet semmit sem tudni. Meg valahogy megfogja őket a Színtelen Szivárvány. Ahogy elnéztem Hannah is egész jól kijön Jamesszel. Ez pedig sosem vezet jóhoz. Én érzem, hogy valami nem stimmel azzal a gyerekkel. Mintha az isteni szülője támogatását teljesen elutasítaná, vagy franc tudja. – Nem akart többet a témával foglalkozni, én sem.
– Mi az a yaoi? – tértem vissza egy előbb hallott szóhoz. Biztos voltam benne, hogy japán eredetű, talán néhányszor hallottam Kiku szájából is ezt a szót.
– Ohh – vigyorodott el. – Tudod vannak az animék, és ezek műfajokra vannak osztva. Na, a yaoi az két srác szerelméről szól. Mutassak párat?
– Megtennéd? – mosolyogtam rá.
– Persze! Eddig még úgysem találkoztam olyannal, akit érdekelne a műfaj. Előre mondom, hogy a Sekai ichi hatsukoi az egy nagyon édes anime.
– Aha, egészségedre. Biztos, hogy nem tudom utánad mondani a címét – nevettem el magam. Időközben már megérkeztünk a Nagy házhoz, lepakoltuk a cuccokat, és a fiú zuhanyzó felé tartottunk. Hektor és Zorall még bent voltak, fürdőgatyában, és rohangáltak egymás után, egy–egy vízipisztolyt tartva a kezükben. A tekintetem akaratlanul is elidőzött az edzett testükön. Azok a kockák… Rendben Ryan, vissza a földre.
– Ti mi a picsát csináltok?! – Alex felemelte a hangját. Igazából, ha őszinte akarok lenni, elkezdett velük ordítozni. – Még ennyit sem lehet rátok bízni? Két hülye barom vagytok, ennyi. Nem hiszem el, hogy nem tudtok kitakarítani normálisan egy fürdőszobát. Én egyedül végeztem ennyi idő alatt a nőivel. – Nem szívesen lennék Árészos. Alex tényleg ijesztő tudott lenni. Pedig mindannyiunknál úgy egy fejjel alacsonyabb. Csak annyit tudok erre mondani, hogy kicsi a bors, de erős.
– Lazíts már, Alex! – karolta át Hektor Alex vállát. A lány képébe vigyorgott, én a helyében már rég elfutottam volna.
– Ja, Hektornak igaza van. Inkább hozd szépen a bikinidet, és játssz velünk te is – követte a haverja mozdulatsorát, és egy perverz pillantást küldött Alex felé.
– Fussatok, basszus. Mert ha elkaplak abban rohadtul nem lesz köszönet. – A fiúk inkább még közelebb húzódtak Alexhez, és nem olvadt le az arcukról az a pimasz vigyor.
– Ugyan már, tudom, hogy igazából nem is haragszol – szívta tovább Zorall Alex vérét.
– Úgy nézek én ki, mint aki tök nyugodt? – vonta fel az egyik szemöldökét.
– Pontosan.
– Szerintem kurvára nem, kezdjétek elölről, a vizet szárítsátok fel, mert tocsog minden, és csillogjon az egész, mert ha nem, újra megcsináljátok, de akkor már tisztítóeszközök nélkül.
– Azt hogy? – kérdezte Hektor értetlenkedve.
– Majd felnyalod a követ, úgy. – Nos, ha a fiúk nem is vették komolyan, Alex halál komoly volt.
– Utálom, utálom mindet. Csak egyszer az életben kéne megcsinálniuk azt, amire megkérem őket, de neeem, minek azt. – Csodáltam, hogy nem gőzölög a feje, mert igencsak mérges volt, és rendesen fújtatott.
– Mit vártál tőlük? Most őszintén… – mosolyogtam rá kedvesen.
– Áhh, igazad van. – A hangja egy kicsivel nyugodtabb lett, és mosolyogva nézett rám. – Van kedved még sétálni? Úgy döntöttem, hogy segítek neked ebben a Nico ügyben, úgyhogy ezt még át kéne beszélni. Minden egyes részletre kíváncsi vagyok – jelentette ki, mire én bólintottam. Nagyjából háromnegyed óráig sétálgattunk a tóparton, majd leültünk a stégre. Egy idő után Jake jelent meg, és pattant le Alex mellé. Egy puszit nyomott a lány arcára, Alex pedig fintorogva nézett rám. Mintha azt akarná mondani, hogy mennyire nyálas. Na, nem mintha nem élvezné a törődést.
– Van kedved egy kicsit sétálgatni? – kérdezte a lánytól.
– Nincs, most Ryannel maradok – vont vállat. Most Jaken és rajtam volt a sor, hogy meglepődjünk. Alex inkább velem tölti az idejét, mint a barátjával, teljességgel lehetetlen.
– Most komolyan? Egy meleg srácot választasz helyettem? – nézett kétkedve Alexre.
– Hé! Azért ennyire nem kell megkülönböztetni – mondtam Jake–nek.
– Tudod, hogy semmi bajom nincs veled. Csak, mégis a barátnőmről van szó – pillantott rám Jake.
– Igen, inkább Ryannel maradok, és ha most megbocsájtasz, még rengeteg megbeszélni valónk van. – Lemerem fogadni, hogy most csak szívatta Jake–t, de azét valamennyire jó érzés volt, hogy most engem választott.
– Oké, akkor én meg megyek a biszex féltesómhoz – állt fel tetetett sértődöttséggel a srác.
– Rendben van, szia! – integetett Jake–nek, és tök simán hagyta, hogy a srác lelépjen.
– Most csak szívattad, ugye? – vigyorogtam.
– Persze, majd egy félóra múlva utánamegyek. Addig még minden bajodat-bánatodat megoszthatod velem – vigyorgott rám ő is.
– A-a, most te jössz.
– Muszáj?
– Igen.
– Jó, végül is, te is ezt tetted – sóhajtotta, majd belekezdett a mesélésbe. Nem volt sok mindenre ideje, de azt azért elmesélte, hogy mik történtek az Árészosok felelsz vagy mersze közben, valamint, hogy miért ők takarítják a tábort. Szóval, így lettünk mi legjobb barátok. Majd lesz még pár érdekes sztori ezzel kapcsolatban, csak várjátok ki a végét!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése