2014. június 21., szombat

Az első randi

Abby:

 - A francba, elfogok késni - néztem rá az órámra.
 - Nyugi. Még van 5 perced - "nyugtatott" meg James.
 - De nem fogok tudni elkészülni, mert... nézz rám - mutattam magamon végig.
 - Nézlek. De pontosan miért is?
 - Nem látod? Elhíztam. Nagyobb lett a fenekem, a hajam pedig sehogy sem áll - hisztiztem neki szokatlanul.
 - Abby. A popsid teljesen normális méretű. Nem látok rajta hájakat. Jól nézel ki, még a hajad is szexi.
 - Ezt most csak azért mondod, hogy húzzak már el a randimra - mondtam kissé durcásan.
 - Na jó. Ide figyelj! Ha nem tetszel "Mázliuraságnak" -amit kétlek, különben nem hívott volna el-, akkor azt garantálhatom, hogy velem nem lesz szerencséje - mondta komoly hangnemben.
 - Köszi - mosolyodtam el a könnyekkel küszködve.
 - Ennyi jár neked is, ha már a testvérem vagy. Még akkor is, ha csak féltestvérek vagyunk. És Abby?
 - Hm?
 - Két perced van - mutatott az órára.
 - Basszus! - kiáltottam föl, majd villámgyorsan felkaptam a táskámat és kirohantam az ajtón.
 - Sok SZERENCSÉT! - kiáltotta még utánam James, erősen kiemelve a szerencse szót.
 - Kösz - nevettem fel jóízűen.

 - Hű. Izgalmas a hajad - mondta kedvesen Ray.
 - Futottam, hogy ne késsek el.
 - Szóval fontos vagyok neked - mosolygott elégedetten.
 - Ott még nem tartunk - válaszoltam komolyan, vagyis próbáltam.
 - Van egy olyan érzésem, hogy hamarosan fogunk. - Erre nem tudtam mit reagálni.
 - Min gondolkodsz ennyire?
 - Hm? Ja csak elbambultam - füllentettem.
 - Elég rosszul hazudsz - nevetett fel.
 - Igen, tudom. Nem te vagy az első aki ezt mondja. Amúgy hová megyünk?
 - Le a partra - kaptam meg a rövid és titokzatos választ.
  A parton meglepő látvány fogadott.
 - Te, összeállítottál egy pikniket teljesen egyedül?
 - Aha. Semmiség volt, csak egy kis... - Az én "hibámból" nem tudta befejezni a mondatát mivel megcsókoltam.
 - Igazad volt, fontos vagy - suttogtam a fülébe a csókunk után.
 - Nekem mindig igazam van. Bár most az egyszer veszítettem ellened - nevetett fel.
 - Ezt meg , hogy érted?
 - Azt hittem, hogy én foglak megcsókolni. De megelőztél - ismerte be.
 - Óh, a szerencséd elhagyott?
 - Úgy néz ki, most második leszek - tettetett csalódottságot, majd átölelt és a szánk újra egymásra talált.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése