Abby:
- A francba, elfogok késni - néztem rá az órámra.
- Nyugi. Még van 5 perced - "nyugtatott" meg James.
- De nem fogok tudni elkészülni, mert... nézz rám - mutattam magamon végig.
- Nézlek. De pontosan miért is?
- Nem látod? Elhíztam. Nagyobb lett a fenekem, a hajam pedig sehogy sem áll - hisztiztem neki szokatlanul.
- Abby. A popsid teljesen normális méretű. Nem látok rajta hájakat. Jól nézel ki, még a hajad is szexi.
- Ezt most csak azért mondod, hogy húzzak már el a randimra - mondtam kissé durcásan.
- Na jó. Ide figyelj! Ha nem tetszel "Mázliuraságnak" -amit kétlek, különben nem hívott volna el-, akkor azt garantálhatom, hogy velem nem lesz szerencséje - mondta komoly hangnemben.
- Köszi - mosolyodtam el a könnyekkel küszködve.
- Ennyi jár neked is, ha már a testvérem vagy. Még akkor is, ha csak féltestvérek vagyunk. És Abby?
- Hm?
- Két perced van - mutatott az órára.
- Basszus! - kiáltottam föl, majd villámgyorsan felkaptam a táskámat és kirohantam az ajtón.
- Sok SZERENCSÉT! - kiáltotta még utánam James, erősen kiemelve a szerencse szót.
- Kösz - nevettem fel jóízűen.
- Hű. Izgalmas a hajad - mondta kedvesen Ray.
- Futottam, hogy ne késsek el.
- Szóval fontos vagyok neked - mosolygott elégedetten.
- Ott még nem tartunk - válaszoltam komolyan, vagyis próbáltam.
- Van egy olyan érzésem, hogy hamarosan fogunk. - Erre nem tudtam mit reagálni.
- Min gondolkodsz ennyire?
- Hm? Ja csak elbambultam - füllentettem.
- Elég rosszul hazudsz - nevetett fel.
- Igen, tudom. Nem te vagy az első aki ezt mondja. Amúgy hová megyünk?
- Le a partra - kaptam meg a rövid és titokzatos választ.
A parton meglepő látvány fogadott.
- Te, összeállítottál egy pikniket teljesen egyedül?
- Aha. Semmiség volt, csak egy kis... - Az én "hibámból" nem tudta befejezni a mondatát mivel megcsókoltam.
- Igazad volt, fontos vagy - suttogtam a fülébe a csókunk után.
- Nekem mindig igazam van. Bár most az egyszer veszítettem ellened - nevetett fel.
- Ezt meg , hogy érted?
- Azt hittem, hogy én foglak megcsókolni. De megelőztél - ismerte be.
- Óh, a szerencséd elhagyott?
- Úgy néz ki, most második leszek - tettetett csalódottságot, majd átölelt és a szánk újra egymásra talált.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése