Mi megmondtuk!

Riley

A helyzet az, hogy miután túl voltunk egy sikeres legénykérésen Ryan és Jake által, és Alex felébresztett egy kicseszett medvét, futnunk kellett. Ryan és én rohantunk elől, amíg a többiek mögöttünk futottak. Dee folyamatosan a medvét pásztázta, megpróbálta lassítani azt búzával, ami egyébként nagyon nem volt hatásos. A medve meg a búza? Most, komolyan, szerintem ennek a csajnak az IQ-ja nem üti meg a mínusz tízet sem. Ellentétben velem, ezt Alex szóvá is tette, ez pedig csak még feszültebbé tette közöttük a hangulatot. Egy medve elől menekültünk, de persze, ez ne zavarjon senkit, veszekedjetek csak, nyugodtan!

– A búza rohadtul nem lassítja a medvét – forgatta meg a szemeit Alex, Dee pedig nyelvet öltött rá.

– Ha nem tudnád, ez nem sima medve. Szerintem Arkasz lesz – mondta Dee, Alex természetesen erre a mondatra is lecsapott.

– Arkasz biztos nem, de a medvéje még lehet.

– Tulajdonképpen a medve az maga Arkasz.

– Arkasz anyja a medve, drágaságom. 

– Nem tök mindegy? – szólt oda Jake.

– Nem! – válaszolták mind a ketten, mire végül Abby is megunta a veszekedést és teremtett egy kisebb rendet közöttük. 

– Először ember volt, aztán csillagképként már medve, tudjátok, ő a Kis Medve, a Nagy Medve pedig Kallisztó – Szivárvány lány kijelentése után már csend volt. Mármint, egy nagyon kicsi ideig, mivel Ryan is hátrapillantott.

– Szerintem ez egy sima medve – ráncolta a szemöldökét. – Nem vágom, hogy miért köttök mindent a görög mitológiához – rázta meg a fejét.

– Tuti, hogy sima medve – értett egyet Jake, mire a lányok célpontjai most ők lettek.

– Arkasz medvéje, kuss van mindkettőnek – lökte oda Alex. 

– Meg kéne ölni – mondtam vállat vonva, és odaléptem egy fához. Kerestem rajta egy támaszt, majd egyszerűen felhúztam magam. Mégis volt értelme évekig gyakorolni a mászó falon a lávafolyam mellett. Felültem az egyik ágra, és gyorsan előszedtem az íjamat. Nem figyeltem arra, hogy a többiek mit csinálnak, csak arra, hogy én mit teszek. Ellőttem az első nyílvesszőt, az beleállt a medve vállába, de igazából nem különösebben zavarta a hatalmas állatot. Közben mintha hallottam volna, ahogy Dee azt kiabálja, hogy le ne lőjem a medvét, mert azzal megsérthetem akár Zeuszt, akár Artemiszt is. Most komolyan elhitte, hogy majd én is beképzelem, hogy ez Arkasz medvéje. Ryan hozzám hasonlóan egy fa ágán állt, és próbálta ő is lelőni a medvét. Valamivel több sikerrel, mint az nekem volt, tény és való, a célzás is neki ment jobban. Az ő nyílvesszője egyenesen átlőtte a medve száját, ami miatt az állat még jobban felidegesedett, de valamennyivel lassított a tempóján. Itt volt az ideje a többieknek, Dee a lábaira erős gyökereket növesztett, Jake és Alex pedig megtámadták, majd leszúrták a medvét. 

– Túl egyszerűen terítettük le – mondta Dee szomorúan. Nos, őt érzékenyen érintette, hogy a természet elvesztette a medvét. 

– Tényleg túl egyszerű volt – értettem egyet vele. De nem azért, mert meghalt a medve, hanem valami nem stimmelt a helyzettel. 

– Én megmondtam! – szólalt fel hirtelen Ryan, mire mind kérdőn néztünk rá. – Most vissza kéne szállnia az égre, de ez egy sima medve, akit most öltünk meg.

– Hehh, tudtam én – vigyorgott Jake és lepacsizott Ryannel. – Arksziasz medvéje, mi? – nézett rá Alexre. 

– Hülye, az Arkelsz. – Két hülye vitatkozik, sajnos nem Ryan, te sem találtad el a nevét.

– Barmok vagytok mindketten, Arkasz medvéje – kevertem le egyet mindkettő tarkójára. 

– Tökmindegy, nem az övé volt – karolták át a vállamat, mire Alex gyilkos tekintettel nézett rám. Én pedig unottan álltam a tekintetét, pont nem érdekelt a véleménye.

– Mi lenne, ha pihennénk egy kicsit? Kicsit kifárasztott a futás – mondta Abby pihegve. Nem lehet régóta a táborban, itt még azok is bírják a futást, akiknek nem származik semmi ilyesmi képességük az isteni szülőjüktől. Ryannel egymásra néztünk, és némán megbeszéltük, hogy hiába megy nekünk ez könnyebben, mint másnak ennyitől nem kéne kifáradni. 

 – Pihenjetek nyugodtan, mi egy kicsit még megyünk, pár perc múlva szerintem visszaérünk, de már az eddigi nyomokat is teljesen elvesztettük – ragadott karon Ryan, és elindultunk vissza a barlanghoz. A többiek meg egy kicsit még beljebb mentek, hogy ne egy döglött medve mellett kelljen letáborozniuk. Amikor már a két csapat egyáltalán nem látta egymást Ryan leült egy sziklára és helyet szorított maga mellett.

– Neked nincs rossz előérzeted? – kérdezte tőlem, amikor leültem mellé.

– De, pontosan az van, mintha be lennénk kerítve, és a medve sem medve lett volna, csak valami… Egy egyszerű illúzió, és ez aggasztó – döntöttem a fejem Ryan vállára. 

– Egyébként nem erről akartam beszélni, hanem, hogy nem fejeztük be a „De beleszerettem Nicoba” témát.

– Okés, lökjed – vigyorogtam.

– Nos, szóval tudod, hogy milyen vagyok, általában a külsőbe szeretek bele, és várok vele egy csomó időt, amire elmondom.

– Ez nem általánosság, ez csak a megszokás. Egyetlen egy kapcsolatod volt, és Kiku előtt nem nagyon tetszett neked senki, nem tudsz általánosítani.

– Ne okoskodj, nem szeretem – mondta kedvesen. – Mindegy is, a lényeg, hogy semmit nem mondtam, nem csináltam, szimplán elpirultam, és nem tudtam a szemébe nézni, ő pedig, és most figyelj! Felemelte az arcom és maga felé fordította. Szerinted ez jelent valamit? – kérdezte reménykedve. 

– Őszintén? Fogalmam sincs. Nem vagyok jártas a kapcsolatokban, főleg nem abban, hogy két srác hogy reagál egymásra. Kiku két évvel ezelőtti reakciójából ítélve ez nálatok gyorsan megy, szóval még az is lehet.

– Úúú, ha visszaérünk muszáj megkeresnem Nicot. – Ryan szemei boldogan csillogtak, így én is megeresztettem egy mosolyt. Egy jó darabig még ott maradtunk Ryannel és néha néma csöndben ültünk, néha beszélgettünk. Amíg a többiek nem keresnek addig nem kéne bajnak történnie.