Már megint a McDonald's?

James 

   Szokásos napnak indult, szokásosan szürkének. De csak indult, csak indult.

Nem volt semmi fontosabb dolgom, mostanában nem voltam küldetésen sem. A többi bungaló lakosai pedig nem akarták megzavarni egymás nyugalmát. Természetesen voltak olyanok, akik még most is vitáztak. Például a Hermészesek tök lazán lenyúlták az Aphroditések sminkkészleteit. Ez még vicces is volt, csak élvezned kellett a műsort. 

A nap elején egy teljesen fehér hajú lány került elő. Nem voltam túl beszédes, de őt valahogy nem lehetett nem megszólítani. Volt benne valami mágikus, valami sötét. Pont olyan kisugárzása volt, mint Niconak. Ha nem Hádész lány a csaj, akkor egy hétig szivárványszín cuccokban fogok járni, és ha én megígérem, akkor azt meg is teszem. Mellesleg érzem, hogy jóban leszek vele. Nekem sem jött be a narancssárga Félvértáboros póló, így az enyém fekete, fehér felirattal. Az övét is ilyenre változtattam, szimplán egy érintéssel. Látszólag jobb kedve lett a fekete póló láttán, ő a harmadik személy, akin ilyen van a táborban. Esküszöm, hogy pólófestéssel fogok foglalkozni a jövőben, milyen egyszerű munka lenne számomra.

- Hé, Nico – megint tiszta feketében volt, lehetetlen volt nem kiszúrni őt a tömegben. 

- Mizu? – rám sem nézett, csak tovább szürcsölte a McDonald’sból hozott üdítőjét. Túl sok műanyag kaját eszik. 

- Van egy fehér hajú tesód? – kérdeztem, miközben rágyújtottam egy cigire. Nico fintorgott egyet a füst szagára.

- Tudtommal nincs – vont vállat. Látszólag nem érdekelte a téma. Szerintem lélekben teljesen máshol járhatott. Kitudja, talán éppen az Alvilágban, de az is lehet, hogy csak szimplán ábrándozott valamiről. Ilyenkor csak részben figyelt rám. 

- Akkor nem tudom, hogy ki lehetett az a csaj – ráztam meg a fejem. Még mindig nem mondtam le az elméletemről, mely szerint Hádész lányáról van szó.

- Az Apám nem szegte meg az ígéretét, szóval lehetetlen, hogy az én tesóm legyen – ennyivel le is tudta. Abba egyébként igazán belegondolhatott volna, hogy ő sem hatvan évesnek néz ki, hanem tizennyolcnak, simán lehet több olyan Hádész gyerek is, akik valami módon az idő börtönébe kerültek. – Nincs kedved eljönni velem egy McDonald’sba? 

- Ne szennyezd már magad azzal a szeméttel.

- Mondja ezt az, aki naponta elszív egy doboz cigit – nézett rám gúnyosan.

- Az más – legyintettem.

- Ja, neked tönkremegy a tüdőd, én meg majd meghalok ételmérgezésben. Az Alvilágban majd bulizunk.

- Poénos lesz, még a végén kapunk új életet, mert megunnak minket – húztam egy mosolyt az arcomra.

- El tudod képzelni? A Szürke Szivárvány és a Szellem Király bulit csak az Alvilágban, eléggé abszurd.

- Igen, az a pláne, hogy ennek a megvalósításához, még csak meg sem kell halnunk. Gondolj csak bele, mit kapnák Hádésztól, ha megcsinálnánk?

- Ha miattad tiltana ki az Alvilágból, akkor te biztos, hogy egy hatalmas nagy taslit. Na, gyere, menjünk már le, sajtburgert akarok. Végülis nem volt választási lehetőségem, elkapta a karomat, és az árnyékutazással egy pillanat alatt ott termettünk. 

- Utálom az árnyékutazást – grimaszoltam. Régebben rázósabb volt Nicoval árnyékutazni, mert még nem tudta kezelni. Ma már akkor sem merül ki túlzottan, ha sokat utazgat. Bementünk, és kért magának három sajtburgert, nagy krumplival, nekem meg egy fagyit. Köszi, igazán nagylelkű vagy. Ettől függetlenül megettem, mert imádtam ezt a féle fagyit. Egészen sokáig kóboroltunk Manhattan utcáin, és nem is hiszem, hogy nagyon visszaértünk volna este előtt, ha nem kaptunk volna Kheiróntól egy üzenetet, hogy Nicot keresi. Négy óra körül lehetett, a mázlink pedig az volt, hogy egy pillanatba tellett csak, amíg visszaértünk. Kheirón és a fehérhajú lány mellé érkeztünk vissza. Aztán balra pillantva, meg egy csapat félvérrel, akik most jöttek vissza a küldetésről. Biccentettem Abbynek és Rileynak.

- Most, hogy mindenki itt van, bemutatom Hannaht, Hádész lányát – mondta Kheirón. Aztán a tekintetét visszaemelte a csapatra, akik előtte álltak. Asszem’ ők voltak kiküldve az eltűnt Árész kölyök ügyében, ezek szerint nem találták meg, mily szomorú eset. 

- Én megmondtam – szúrtam oda Niconak. 

- Nico, Hannaht… - kezdte Kheirón.

- Kheirón, hagyd csak. Zorall már körbevezetett, tudom, hogy merre van a bungalóm – mosolygott rá Hannah, a kentaurra. 

- Hát, akkor rendben, veletek meg majd még később beszélek, hosszú volt az utatok – nézett a kis csapatra. 

Eközben Ryan odaoldalazott Nico mellé, és csillogó szemekkel nézett le, a nála fél fejjel alacsonyabb srácra. Az egyik szemöldökömet felhúzva pillantottam Napsugárkára, mire egy gyanakvó tekintetet kaptam. Említettem már, hogy csodás a következtető képességem? Meg a hülye is látná, hogy Ryan totál belezúgott a legjobb haveromba. Előre is sok sikert hozzá.