Küldetésre megyünk, vagy mi...

Ryan:

– Mázlitok van, hogy bombát lehetne mellettünk robbantani, és nem ébredünk fel. Már jó pár dühös szempár szegeződne rátok – mondta Jake, én pedig rájöttem, hogy márpedig ő is itt van, és méghozzá ébren is. Nem tudom, hogy mennyire – gondolom semennyire – kíváncsi az ömlengésemre, mely szerint első látásra beleszerettem Nico Di Angeloba, de most kénytelen lesz végighallgatni. Látod Jake, ez a hátránya annak, hogy egy olyan lánnyal barátkozol, akinek a bátyja történetesem homoszexuális.

– Túlságosan nem érdekelne a véleményük. – Riley a szokásos flegma stílusával válaszolt Jakenek, majd visszafordult hozzám. A kegyetlensége egy pillanat alatt eltűnik a szeméből, és az őszinte kíváncsiság vette át a helyét. Sosem értettem, hogy miért, de velem nagyon gondoskodó volt. Ellenben másokkal, akiket nem sikerült megkedvelnie. Jake is csak egy enyhébb kiadású kegyetlen Rileyt kapott. Én magát, a kedvességet, meg a vitatkozást, és a verést. Említettem már, hogy mennyire szeretem a húgomat? – Teljesen vörös az arcod, kivel találkoztál? – kérdezte, én pedig odabújtam hozzá, ő átölelt, és így válaszoltam a kérdésére.

– Nico Di Angelo – mondtam ki a nevét, szinte kábultan. – Biztos ismeritek.

– Ahha, Percy egyik barátja – bólintott Jake.

– Na, most ő is itt van a táborban, és, és, és, vúúú – vigyorogtam. Egyszerűen képtelen voltam máshogy kifejezni magam, csak annyival tudtam kifejezni az érzéseimet, hogy „vúúú” és „vááá” meg a többi értelmetlen szó, amit akkor használunk, ha nagyon örülünk valaminek, vagy éppen aranyosnak találunk valamit. Többnyire csak a lányoktól hallom ezt a szóhasználatot, na mindegy.

– Akkor most ő az új kiszemelted? – mosolygott rám Riley.

– Ideje volt már lépnem, nem? Kikuval még február végén szakítottunk, már május van. – Egy pillanatra elgondolkodtam. Még négy hónap sem telt azóta, hogy egy két éves kapcsolatnak vetettünk véget, én máris továbbállnék. Persze, Kiku nem az a típus, aki ezt magára venné, most mégis úgy érzem magam, mintha minimum megcsalnám őt.

– Bocsi, hogy így beleszólok, de ha már itt vagytok mindketten beszéljük már át ezt a küldetés témát – szólt közbe Jake, mire én elhúzódtam Rileytól.

– Milyen küldetés? – csillantak fel a szemeim.

– Hamar el lehet terelni a figyelmed – bökött oldalba Riley, majd unottan hátradőlt. – Én már hallottam, hogy mi a szitu, úgyhogy már csak neked kell beleegyezni.

– Szóval miről is van szó? – Jake elmagyarázta, hogy Ariont kéne megkeresni, meg egyéb apróságokat, természetesen egyből belementem, felőlem már most indulhatnánk.

– És akkor terveim szerint délután már indulhatnánk is, csak meg kell beszélni Kheirónnal. – hevesen bólogattam, miközben ezt mondta.

– Felőlem mehetnénk most is – szúrta közbe Riley.

– Ugyan ezen gondolkoztam – nevettem rá a húgomra.

– Hőő, srácok. Az teljesen oké, hogy ti tök fittek vagytok, meg a nappal együtt keltek is, de én rohadtul álmos vagyok mellesleg még reggelizni is kéne.

– Mondjuk az nem ártana – gondolkoztam el egy pillanatra.

– Mint mondtam délután indulunk, most pedig húzzatok ki innen, még alszok vagy délig – felpattantam az ágyról és elindultam kifelé, egy kis fáziskéséssel Riley nyomott egy puszit Jake homlokára és ő is utánam jött.

– Ugyan úgy reagáltam a küldetés szóra, mint te, igaz? – fordultam Riley felé, ahogy kiléptünk a bungalóból.

– Teljesen ugyanúgy – mondta mosolyogva, majd elindultunk reggelizni, mert már kezdtem igazán éhes lenni.