Csak egy tánc és a sárkányon a lánc. ( Na meg a nagy titok)

Arion:

Biztosan kíváncsiak vagytok, hogy hogyan szereztem meg az aranygyapjút. Máskor rávágnám, hogy semmi közötök hozzá, de most az egyszer kivételt teszek. Azt azért meg kell mondjam, hogy nem volt nagy ügy egy Árész sarjnak. A stratégiám a következő volt: a sárkányt megdobom egy kővel, ő dühösen utánam jön, időközben rádobom a láncot, és amíg kerget, szépen feltekeri magát a fára. Végül én meg szép lazán elsétálok a zsákmánnyal. Csak hát a terven végül változtatnom kellett.

- Szeva gyíkocska! Nincsen kedved egyet fogócskázni? – kérdeztem tőle, de válasza csak egy morgás volt. - Ezt nemnek veszem – rántottam meg a vállamat mosolyogva. Felvettem egy elég nagy kavicsot, majd egy lendülettel hozzávágtam, és vártam a támadására. Na igen, ezt nagyon elhittem, mivel meg sem mozdult. Közelebb léptem hozzá, és egy váratlan pillanatban csak egy tűzgombolyagot láttam sebesen felém közeledni.

- A franc essen beléd! –szitkozódtam a fűben hasalva. Basszus, egy másik módszer kell! Gondolkozz Arion! Mit tegyek, hogy ez a dög elmozduljon a helyéről? Hát persze! A gyapjút kell elvennem, és egyből utánam jön. Jól van, akkor kezdjünk neki. Futásnak eredtem, és egy hirtelen mozdulat után már a kezemben volt a gyapjú. A fenevadnak végre kinyílt teljesen a csipája és dühösen felém karmolt.

Ügyesen hárítottam a csapásait, majd visszadobtam a gyapjút a fára. Gyíkbarátom kiszúrta, és szárnyait kitárva a levegőbe szállt. Lánccal a kezemben felpattantam a hátára és próbált lerepíteni magáról. A láncot a szájába dobtam, mint egy zablát, úgy kezdtem el irányítani. A fa felé irányítottam, hogy ott kikössem és végezzek vele. Eddig simán is ment az ügy. A landolás sikeres volt, majd a „kantár” kikötése is. Hogy miért nem öltem meg? Mert Alex ezt a tervemet is tönkretette.

Nem is ő lenne, ha nem tenne nekem keresztbe. Mellesleg, az első csókját én raboltam el. És nem, nem azért, hogy féltékennyé tegyem az Aphrodités lányt. Délia csak egy kifogás volt. Mivel a csókunknál eléggé meglepődött, ki kellett találnom valamit. Sajnos el is hitte, így felpofozott és azóta utál. Aztán jött az a tökfilkó Jake, aki egyből lecsapott rá. Esélyem sem volt már helyrehozni a dolgot. De térjünk vissza a lényeghez, mivel nem volt több időm, gyorsan kellett cselekednem. Megragadtam a gyapjút és elrohantam. Vissza se néztem, pont ugyanúgy, mint a szökésem éjjelén.

A következő úti célom a Washington Square park volt. Tudtam, hogy utánam fognak jönni, ezért egy kis meglepetéssel készültem nekik. Nem mondok részleteket, majd megtudjátok. Szerencsétlenségemre elhagytam a telefonom.

A rohadt életbe, az egy iPhone 5 volt! Hogy lehetek ilyen barom? Ráadásul abba írtam a naplómat is, ha egy félvér találja meg… nem! Ebbe bele se gondolok. Biztosan egy halandó találta meg, és leadta valahol.

- Kész van a terved? – kérdezte az egyik lány gondolataimat megszakítva.

- Hát persze –válaszoltam gonoszul mosolyogva.