Aphrodité átka

Riley

Belépve a bungalóba, a legtöbb Hermész kölyköt még mély álomba merülve találtam. Köztük azt is, akihez annyira igyekeztem. Természetesen az, hogy aludt, egyáltalán nem hatott meg. Sőt, jó barát módjára még szépen és tapintatosan fel is keltettem. Nem, fogalmam sem volt róla, hogy konkrétan, ha három órát aludt eddig, akkor is sokat mondok, de engem ez hol érdekelt? Mellesleg Apollón lányaként én akár lefeküdhettem fél órával napfelkelte előtt, akkor is felébredtem, mert ha a nap felkel, akkor én is. Jake nagy nehezen feltápászkodott, eléggé nyúzott volt az arca. Az enyém meg alapból nyúzott, szóval lépjünk ezen túl.

- Már megint mi a picsa ez a kivágott ruha rajtad? - pillantott rám. Hihetetlen, még fel sem ébredt, de ez egyből szembetűnik neki.

- Rosszabb vagy, mint a tesóm - motyogtam. Egyébként tényleg. Ryanből szinte sosem jön el a gondoskodó bátyus szerep, mert ha teszem, azt elmegyek randizni, akkor sokkal inkább olyan, mintha még bíztatna is, ahelyett, hogy megfenyegetné a srácot. Tudjátok azzal a szokásos „Ha megbántod, megöllek.” Meg amúgy is, csak az ő kedvéért szoktam elmenni randizni, mert folyamatosan szekál, hogy gyönyörű vagyok, és egy csomó pasi bukik rám. Hát, oké, így jártam.

Viszont Jake, önjelölten felvállalta magára azt a feladatot, amit Ryannek még csak eszébe sem jut teljesíteni. Persze, ezzel nem lenne semmi baj. Csak nem vagyok hozzászokva, meg nincs is szükségem gondoskodásra.

- De, hát... Most milyen báty az, aki hagyja, hogy a húga így öltözzön?

- Nem is tudom, ja, de. Mégis. Egy homoszexuális bátyó.

- Utálok veled vitatkozni, inkább beszéljünk másról? Mizu veled, csajszi? - nézett rám mosolyogva.

- Szerintem erre most senki sem kíváncsi. Inkább veled mi van? Mármint, Alex és közötted..?

- Ohh, hát. A randi egy szörnytől eltekintve rohadt jó volt. Meg ő is jól érezte magát - mosolyogva mesélt az eseményekről, és közben csillogott a szeme. Ebből tudtam, hogy ő is jól érezte magát.

- Viszont attól, hogy nekem volt egy jó napom te még mindig nem vagy boldog - rázta meg a fejét.

És aztán? Én sosem leszek boldog, ezt mindig is éreztem. Legszívesebb megkérdeztem volna, hogy muszáj erről beszélni, és inkább meséljen még valamit, hiszen láttam rajta, hogy van fontosabb gondja is. De a szemében őszinte kíváncsiság tükröződött, így úgy döntöttem, hogy elmondom éppen mi bánt. Befészkeltem magam a fal mellé, Jake pedig átkarolta a vállamat. Ha ezt most Alex látná, szerintem egy vasvillával a kezében kergetne ki innen, de így szoktuk meg Jake-kel. Nagyjából két-három éves korunk óta vagyunk barátok. Ez a váll átkarolós dolog már csak testvéri gesztusnak számít. Tény, nem vagyunk testvérek.

- Emlékszel arra a küldetésre? - kérdeztem halkan.

- Amikor...

- Igen, amikor veled, Kikuval, és különleges helyzet miatt Mr. D fiával, Maddoxszal mentünk.

- Aphrodité átka, igen, pontosan emlékszem.

- Ryannek még nem mondtam el - nyögtem ki. Tudom, alapból hülyeség lenne emiatt aggódni, vannak sokkal fontosabb problémáim, de engem éppen ez zavar a legjobban. Az ikrek között mindig szoros a kapcsolat, a mi esetünkben még erősebb a kötelék. Lehet, hogy Apollón és Artemisz miatt, akik szintén ikrek, vagy csak úgy alapból mások vagyunk. De a lényeg, hogy szoros a kötelék. Egyszerűen belebetegedünk, ha a másik fél nem tud valamiről. Így, most, hogy ezt nem vagyok képes elmesélni Ryannek csúnyán emészt a bűntudat. Baromság, ugye? Aphrodité átka miatt jobban kéne aggódnom, mint amiatt, hogy erről most tud-e a tesóm, vagy sem.

- Baszd ki, Riley! Több mint fél éve történt az eset, sőt már az is lehet, hogy egy éve volt. Elhiszem, hogy ezt nehéz feldolgozni, de...

- Feldolgozni? Ne röhögtess, olyan volt, mintha egész életemben tudtam volna, hogy képtelen leszek bárkit is szeretni. Persze, volt már barátom, nem is egy, de őket sem szerettem igazán. Csak nem vagyok elég bátor ahhoz, hogy elmondjam Ryannek.

- Az Istenek szerelmére! Nálad bátrabb embert nem ismerek, és meg ne szólalj, hogy Alex is bátor. Te más szempontból is az vagy.

- Én inkább kegyetlen vagyok, mint bátor. Kegyetlenül őszinte, és nem, nem rettenek vissza attól sem, ha ölnöm kell. Inkább okozok fájdalmat, minthogy én szenvedjek - vontam vállat. Jake pedig elhűlve nézett rám.

- Na jó, ezt te sem gondoltad komolyan. Ismerlek már annyira, hogy ez ne legyen igaz rád - megrázta fejét. - Váltsunk témát, van egy jó hírem, lenne egy küldetés. - Mindkettőnk szemében elszánt csillogást látok a küldetés szó iránt. Végre megint elhagyhatjuk a tábort, el sem hiszem.

- Oké, hallgatlak. - Nagyjából elmesélte a szitut. Egy Árész gyerek, asszem’ Arion eltűnt, és el kéne menni, megkeresni őt. Jake azt mondja, hogy rossz előérzete van az üggyel kapcsolatban. Ha egy kicsit várunk, talán Ryan megjósolja, hogy tényleg rosszra számíthatunk. Hiába vagyunk mindketten Apolló gyermekei, ő sokkal jobban ért a jósláshoz, mint én.

- Riley! - egy szőke energiabomba rontott be a bungalóba, és egyenesen az én nyakamba ugrott.

Rámosolyogtam a bátyámra, akinek teljesen vörös volt az arca, és nem hiszem, hogy a futástól. Természetünknél fogva jó atléták vagyunk, szóval kíváncsian hallgatom, hogy miről kezd el beszélni.