2014. április 21., hétfő

Nem vagyok benne biztos, hogy átok vagy, vagy áldás.

Riley

– Ryan, ne tudd meg, hogy mennyire várom a napot, amikor végre megölhetlek – emeltem fel a hangerőm, miközben a fürdőszobában borotválkozó ikertestvéremre pillantottam. Persze, imádom a srácot, de vannak idegesítő szokásai.
– Tudom, hogy nem bántanál – röhögte el magát. Még, hogy nem bántanám? Hányszor akartam már megfojtani őt? Szerintem nem is lehet már megszámolni.
– Akkor is, mi a picsáért kell elvinni a cuccaimat? – álltam fel a bőröndöm mellől, és az üres borotvás zacskóval elindultam a tesóm felé. – De most komolyan, miért az én borotvámat használod? Vegyél sajátot, ez sem véletlen rózsaszín, tudod, női szín.
– Ja, de ez így tök szexi – nézett rám vigyorogva, én meg nemes egyszerűséggel hozzávágtam a polcon lévő samponos flakont Ryanhez.

A fiú tesónak általában hatalmas előnye van, nem nyúlja le a cuccaidat, nem vesztek össze a pasikon, a haveri társaságában találhatsz magadnak barátot, és könnyedén megtéphetitek egymást anélkül, hogy bárki is haragudna. Na, mármost, ez az én esetemben egyáltalán nem fekszik. Ryan pontosan annyira meleg, mint a láng, amit Prométheusz lehozott az embereknek. A cuccaimat szinte sosem találom, persze a ruháim nem viszi el, azért nem transzvesztita, de a tusfürdőmtől kezdve, a borotvámig majdnem mindig az enyémet használja. Meg a gyantámat is, mert valamivel a mellkasát is szőrtelenítenie kell. Persze, az én cuccommal. Aztán a srácos téma? Tudjátok milyen szar érzés, amikor a srác helyetted, nem, nem a nővéred, hanem a bátyád választja? Oké, egyszer esett meg csak, és azóta sem, de a lényeg átjön. A haveri társaságról ne is beszéljünk. Eléggé felcserélt szerep, én vagyok a srácok közelébe, így általában az én baráti körömből kerül ki mindig az újdonsült szerelme. Mondjuk, így is verekszünk eleget, és nem haragszunk érte, csak, néha Ryan szerint túlzásba viszem. Lehet, hogy van benne valami, de most komolyan. Szerintetek érdekel?
– És akkor elmondod, hogy én most mit csináljak a lábammal? Az utolsó borotvát vitted el – sóhajtottam, majd leültem a kád szélére. Ryan egy pillanatra körülnézett, majd odaadta nekem a gyantát. – Utálok gyantát használni, azt tudod amúgy, hogy csak miattad veszem mindig?
– Aha – bólintott. Kedves vagy, legalább akkor adna bele pénzt. – És ne hisztizz, örülj neki, hogy ez van. Mellesleg, biztos, hogy mindketten ugyanonnan származunk? Néha sokkal inkább Aphrodité lányának képzelnélek el – motyogta az orra alatt, én meg lekevertem neki egyet. – Mondjuk, ők azért ennyire nem durvák.
– Ők nem harcra termettek, jó mi sem éppen, de nekünk az íjászat természetes adottság, a költészettel együtt. Nekik meg csak a szépségük van, nekünk legalább az is.
– Pontosan, mindketten irtó szexik vagyunk.
– Barom – mosolyogtam rá.

Általában így teltek a napjaink, egy kis reggeli vitával, az egész bungaló felébresztésével, meg a táboron való végigvonulással. Az is mindig vicces menet volt. Ryan mindig azt mondja, hogy a legtöbb srác folyamatosan engem stíröl, én meg lazán leszarom a dolgot. Mármint, emiatt nem fogok garbóban járni, meg a rövidgatyámat sem fogom kidobni, egy bő farmer miatt. A hajam amúgy festve van, na, nem mintha alapból nem lennék elég szőke, csak a tejföl jobban áll, mint az arany. Általában pedig egy doboz cigi is megtalálható nálam, szóval valamennyire érthető, hogy megbámulnak. Pontosan én vagyok, az a lány, aki keménynek mutatkozik, hidegvérű, és egyáltalán nem veszi magára a dolgokat. Sőt, magasról leszarja, ezért eléggé megközelíthetetlennek tűnök. Nos, az is vagyok.

Szóval a táboron átvonulás. A legtöbben reggel nyolc körül már fent vannak, beszélgetnek, az elvetemültek pedig indulnak gyakorolni. Többek közt Ryan is. Csak egy darabig jön velem, mert én a Hermész bungalóba megyek egy barátomhoz.
– Hugi, a srácok megint bámulnak téged – nézett körül Ryan.
– Tudod, hogy én meg pont leszarom – vontam vállat.
– Ohh, ha utánam ennyi pasi loholna, azt hiszem el is ájulnék a cukiságban.
– Álmodozz csak – motyogtam az orrom alatt.
– Amúgy nem értelek, mind kurva jól néz ki, te meg még csak rájuk sem nézel, szörnyű ember vagy.
– Ez van.
– De nézd már azt a cuki barnát, Szent Isteneim! Nagyon kis husi, és vúúú, rám mosolygott. Ja, nem, hülyeség lenne, gondolom azért küldte a mosolyt, hogy szóljak neked, hogy figyel téged. Nem baj, akkor is szemét vagy.
– Meglehet. Mellesleg most már mehetsz, mert nem egy irányba megyünk. Gyakorold csak a kardforgatást, én sem csak íjászkodni tudok. – álltam meg a Hermész bungaló előtt.
– Tudom, hogy csak el akarsz küldeni, hogy nehogy belehabarodjak Jakebe, ne aggódj, tisztában vagyok vele, hogy Alexszel randizgatnak. – Jelent meg egy vigyor az arcán. – Na, gyere ide te barom, majd reggelinél találkozunk – húzott magához, majd kaptam egy puszit a homlokomra, aztán elviharzott. Én meg benyitottam Hermész gyerekekhez.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése