Egy majdnem búcsú

Alex:

Amikor magamhoz tértem,hirtelen nem tudtam,hogy mi történt. Felültem a földről és a fejemet fogtam. Aztán minden beugrott. Arion, a tű. Megszökött. Az az aljas gazember. Nagy nehezen feltápászkodtam és elindultam,hátha még megtalálhatom. Bár, egy órát eszméletlenül feküdtem. A francba,csak kell lennie valami nyomnak. Az éjszaka hátralévő részében csak őt kerestem,de nem találtam. Már hajnalodott és hulla fáradt voltam. Így,hát feladtam a keresést és visszafordultam. Éppen a  Hermész bungaló előtt jártam, de a lábam nem bírta megtartani a testem. Térdre rogytam, majd kiáltásra lettem figyelmes. Kinyitottam a szemem, Jake tartott a kezében és aggódva szólítgatott.

- Alex! Alex! - kiáltott a képembe és óvatosan rázogatott.

- Ne ordibálj már! - tértem magamhoz.

- Jól vagy?

- Semmi bajom, csak kimerültem - magyaráztam el neki ájulásom okát.

- Mi történt? - kérdezte aggódva.

- Megszökött az az idióta - mondtam hidegen.

- Ki? - ráncolta a homlokát.

- Arion.

- Miért érzem úgy, hogy ez valójában a te hibád? - kérdezte visszafojtott nevetéssel.

- Hé! Nem az én hibám, oké?

- Tényleg? - húzta fel a szemöldökét.

- Nem az egész - tettem hozzá szemeimet megforgatva.

- Értem - mosolyodott el.

- Hagyjál már! Ő kezdte.

- Ahaaa... - vitte feljebb a hangsúlyt.

- Most fejezd be vagy... - nem tudtam befejezni a mondatom, mert hirtelen megcsókolt.

- A legjobb módszer egy lány elhallgattatására - utalt az előbbi csókunkra.

- Te... - és újra. Komolyan mondom, egyszer megölöm, de annyira cuki mikor ezt csinálja. Nem, nem érzékenyülhetek el! Oké, Alex asszem’ kezdesz bekattanni, magaddal veszekszel!

- Na, gyere, lefektetlek.

- Hogy mi?! - akadtam ki hirtelen. Jake hitetlenkedve nézett rám, majd kitört belőle a nevetés.

- Nem úgy te butus.

Butus?! Oké, ha kialszom magam, tuti hogy kicsinálom.

- Nem tehetek róla, te mondtad félreérthetően - feleltem felháborodva.

- Bocs, az én kurva anyám. Ez kétértelmű volt - emelte fel kezeit és közben mosolygott. - De gondolhattad volna, hogy ha még nem akarod AZT, akkor én nem erőltetem. Tudok várni.

- Ez igazán… rendes tőled - mondtam, miközben a homokot piszkáltam.

- Kösz, de most már tényleg elviszlek lepihenni - jelentette ki, majd a karjaiba fogott és úgy vitt el a szállásomig.

- Köszi a fuvart - néztem a szemébe, és egy puszit nyomtam az arcára.

- Csak ennyit kapok?

- Kaptál ma eleget - emlékeztettem őt a bungalója előtt történtekről.

- Ez most jogos volt - kacsintott rám, majd hátat fordított és elment.

Az ágyamba úgy dőltem be, mint egy kivágott fa.

Délután kettő is volt, mire felébredtem. Kheirónék hagytak pihenni, Jakenek hála.

- Egy újabb ember tűnt el - halottam meg Jake hangját.

- Igen tudok róla - válaszolta Kheirón.

- A keresésére indulok.

- Szó se lehet róla, túl veszélyes egyedül menned - mondta Kheirón keményen.

- És ha magammal viszek még 2 félvért?

- Hát, legyen. Akkor...

- Megyek! - léptem ki az ajtón.

- Bocs édesem, de most nem - kaptam meg Jaketől a gyors választ.

- Hahaha. Jake, a humorod még mindig jó.

- Most nem vicceltem Alex. Szeretném, ha itt maradnál - mondta határozottan.

- És megmagyaráznád, hogy miért?

- Csak - mondta, majd hátat fordított és elment.

Utána mentem. Ő csak lazán és nagyokat lépegetett, de nekem a rövid lábaimmal futnom kellett, hogy utolérjem.

- Várj már! - fogtam meg a kezét és közben szaporán vettem a levegőt. - Legalább mond meg, hogy kiket viszel?

- Az ikreket, Rileyt és Ryant.

- Az Apollón csapatból? - kérdeztem meglepetten.

- Igen. Miért, talán bajod van velük?

- Nem, semmi. Csak Ryan meleg, de mindegy. Vidd csak őt is, hátha rád ugrik - feleltem flegmán.

- Nem fog. Találj ki jobbat, hogy velem jöhess. Egyébként meg Riley visszafogja és Ryan amúgy is tudja, hogy mi a helyzet velünk.

Remek, ezzel nem sikerült rávennem.

- Kérlek, mond el, hogy miért nem mehetek veled - kértem meg macskaszemekkel.

- Ez nálam nem jön be. Tudod, hogy engem máshogy vehetsz rá dolgokra. Ha érted mire célzok - nézett végig rajtam mosolyogva.

- Te perverz! - húztam be neki egyet a vállába.

- Aú! Te megütöttél?

- Hát, amint láttad.

- Megéreztem - tette hozzá nevetve.

- Hát így jártál. Kellett neked ilyenekre gondolni.

- Gomenasai - hajolt meg előttem.

- Te teljesen hülye vagy. Amúgy meg tartsd egyenesebben a hátad - kacsintottam rá nevetve.

- Na, gyere, te őrült japán csaj - fogta meg a karomat és magához húzva szorosan átölelt. - Még mindig kíváncsi vagy, hogy miért nem jöhetsz velem?

- Hát eléggé...

- Azért nem szeretném, hogy gyere, mert szeretlek - Oké, ezen most meglepődtem. - De most már tényleg mennem kell - engedtek el a kezei.

- Hé, Árész lánya vagyok! Ezt még meg fogod bánni, ha nem viszel magaddal!

- Többször fenyegettél meg, de még mindig nem nyírtál ki, ez bizonyítja azt, hogy szeretsz - vágta hozzám, majd hirtelen elfutott.

- Ez a te szerencséd... - kiáltottam utána nevetve.